2013. szeptember 7., szombat

Kibaszóslista

Magyarországon ezzel a listával magyaráztam a szerencsétlenségeink sorozatát. Egy idô után teljes meggyôzôdéssel hittem a lista létezésében, és abban, hogy elôkelô helyen szerepel a családnevünk rajta, valahol az elején.
Mostan elôadódott egy meglepô helyzet, amiben anyagilag is alaposan megkárosodtunk, és kelleni fog legalabb két hónap mire kiheverjük.
Röviden:
Tavaly decemberi kötözéssel mi arra számoltunk, hogy erre a házra nem fogunk housing benefitet kapni.
 Bejelentettük a councilnál a címváltozást, új bérleti szerzôdéssel stb. Legnagyobb meglepetésünkre ismét megítéltek nekünk a housing benefitet, kb. ugyanakkora százalékban. Gondoltuk biztos azért, hogy bár már én is dolgozom, tehát a jövedelmünk emelkedett, viszont a házat jóval többért béreljük, mint eddig a lakást.
 Idén májusban beúszott egy kis átmeneti probléma a folyósítást egyszer megállították, oka az volt, hogy az adóhatóság is megállította a child tax creditet, mert bár bejelentettünk oda is mindent, valahogy mégis a régi címre küldték ki az évenkénti megújításra vonatkozó kérdôívet. Az értelemszerûen onnét "nem kereste" jelzéssel visszament. Így mivel azt megszüntették, az önkormányzat is ezt tette. Telefonos ügyfélszolgalaton lerendeztük az adóhatósággal a félreértést, majd a kiérkezett határozatot bevittük az ügyfélszolgálatra, így rendben volt minden, tôlük is megkaptuk a továbbfolyósításról a határozatot, szóval minden ok volt.

Na, erre júliusban ismét megállt a lóvé. Kaptunk is másnap egy papírt, hogy nem látják egyértelmüen a férj hol is dolgozik tulajdonképpen. Kiderült, hogy a férj cége megváltoztatta a nevét, csak ezt elfelejtették közölni a dolgozókkal, így többeknek lett ebbôl problémája. Nosza ismét igazolások, fizetési papírok, ügyfélszolgálat, mindez nyaralás elôtt, bazijó. El sem indultunk volna Magyarországra, ha a hajójegy és az út közbeni szállás nem lett volna már kifizetve, nem is beszélve a közben leszervezett egyéb programokról. Na mindegy.
Mikor visszajöttünk bement a férj az ügyfélszolgálatra, hogy érdeklôdjön. Elnézést kértek a hosszas ügyintézésért, ráfogták a szabadságolásra. Azt mondták minden ok,  ügy lezárva hétfôn utalnak.
Mindezek ellenére - és az 1000 fontos elmaradás helyett - jött egy határozat, hogy az ez évi housing benefitünk jogtalanul lett megítélve, és fizessük vissza az ebben az évben kifizetett 3800 fontocskát mindez azért, mert E kategóriás körzetben lakunk, vagymi, ès ide nem is járna. Hiába az, hogy mi nem medencés villában lakunk, bungallow- nak is kisebbfajta a mienk, evvan.

Nem azért háborodtam fel, mert vissza kell fizetni, mert ezt akár 5 fontonként is megtehetjük, és nem kérhetnek kamatot, nem is azért mert nem kapunk housing benefitet, mert eleve nem is számítottunk rá. Két irányba vezet az elképzelésem. Vagy egy ember volt aki ott ül 10 font órabérrel és háromszor nem tudja a dolgát, vagy három ember 30 fontos órabérért nem tudja egyszer a dolgát...nem tudtam eldönteni melyik a rosszabb.
A családi költségvetésben okozott egy nagyobbfajta kavarodást ez a dolog, mert azért nem így számoltunk, pláne igy a nyaralás után, ( amiben többek között a szemüveg és kontaklencse projekt is benne volt ) iskolakezdés elôtt, de szerencsére a gyerekeink kisegítették a család szekerét. Csak az van, hogy utálunk a gyerekek pénzére kezet tenni.

Mi meg beletörôdtünk, hogy így három év után azért mi vagyunk mégiscsak, akik voltunk. Sikerült itt is megoldani, hogy kerüljön azért némi szar a ventillátorba, ne legyen túl nagy az idill, már úgyis minden baxott simán, unalmasan folydogált. 
Az is igaz, hogy a szaros medencébe amibe M.o.-n beleragadtunk, itt néha csak a lábunkat lógatjuk bele, ebbôl kifolyólag kijönni is könnyebb belôle, aztán egy alapos lábmosás után maximum bûzt  érezzük még néhány napig...


Szóval A listán halványodni látszik a nevünk, de azért még ott van.

1 megjegyzés:

Timi írta...

Ó igen, kibaszólista. Mi ugyan nem így hívjuk, de nekünk évek óta van ilyen sejtésünk. Mi csak azt szoktuk mondani, azért születtünk, hogy a negatív statisztika alanyai legyünk. Mindent megszívunk, amit csak lehet. Banki ügyek, pereskedés, munkahely, egészségügy....Amikor itthon próbál valaki egy jó lehetőségbe becsábítani bennünket, csak összenézünk a férjemmel és szinte egyszerre mondjuk: neeem köszi, ha bukni is lehet az üzlettel, mi tuti elbukunk :) Következetesen mindig a szabályos utat járjuk, de így is szívunk eleget. Magyar létünkre ritka élhetetlenek vagyunk :)))

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...