2013. szeptember 12., csütörtök

Vannak azok a napok, hetek, amikor minden összejön... Én nem tudom, hogy ez teliholdfüggô, vagy az idôjárás okozza, esetleg napkitörés, de ilyenkor csôstül jön minden. Nyugis napok után egyszer csak megôrülnek a dolgok. A lábam totálisan bekrekkelt múlt pénteken.
 Naná, hogy kedvenc fogorvosunk épp szombat reggel telefonált, hogy kipakolná a lakást ( Dubai-ba költöznek ), jó, persze örültem mert a cuccok nagyobb részét  nekünk adta, de a térdem csak rosszabb lett az egész hétvégi bútortologatástól. Huszadszorra is átrámoltam a konyhát, most már tényleg nem lehet befelé vinni oda semmit, csak kifelé. A gyümölcssalátavájókanáltól kezdve a sajt alakú sajtkínáló tányérig minden van, komolyan mondom még porcelán egérke is van rajta (ld. lent ). Kaptunk polcokat, végre a másodszülöttnek is lett dupla ágya. Szóval pakolásztunk, bútort szereltünk.

Mindezek után a melóban is diliház van a héten. Egy két anyóka rátenyerelt a hívócsengôjére, ettôl aztán borul minden rendszer, amúgy is full house van, és ugye mi sosem vagyunk elegen. A lábam tehát egyre rosszabb. Útálom magam, mikor ilyen szerencsétlen vagyok! 

Az éjjel tetôzôtt minden, mert olyan rémálmom volt, hogy bár aludtam, mire reggel lett, úgy éreztem, mint mikor 20 óra vajúdás után azt monta a doki, ( szülést elôsegítendô ) kelj fel és járj....
Mondjuk arra az volt a válaszom akkor, hogy ráakasztok a golyóira két homokzsákot, ha elindul vele, én követem bárhová. Minthogy nem vitt rá a lélek, hogy betelefonáljak a munkahelyemre, és elôadjam, hogy éjszaka a démonaimmal küzdöttem, el kellett mennem dolgozni, viszont a hangulatom a béka valaga alatt maradt. Nem is gondoltam, ennyit kivehet az emberbôl egy rossz álom. Az a nézet ugyanis, hogy az álmokban dolgozzuk fel a dolgokat, oldjuk fel a feszültségeinket, rám százszorosan igaz. A szar lábam miatti aggodalom jött ki rajtam úgy, hogy többféle betegségtôl, több módon is meghaltam, valószínûleg az sem használt a lelkemnek, hogy három mamó szenderült el ebben a hónapban, és további kettôt fogunk hamarosan elveszíteni.

Ma viszont lestoppolt a doki a melohelyen, berángatott a kezelôbe, és már készítette is a szteroidos fecskendôt, azért azt még megkérdezte, kérek e érzéstelenítôt. Nem kértem. Sose értettem, mi a logika abban, hogy négy szteroidos szúrás elôtt, miért jó másik öt szúrás a körbeérzéstelenítésre? Azért a könnyem kicsordult na.
  A térdem most jobb, már csak akkora mint egy kék sárgadinnye, mindenképp haladás a korábbi kékeslila normál dinnyéhez képest.  Holnap kapok még szurit attól már majd állítólag szaladok. Rájöttem, hogy a gondosan titkolt térdfájdalmam a Lisán keresztül jutott a fônökhöz, aztán a dokihoz, faxa, így panaszkodhatik az ember lánya...

Emmeg itten a mai vacsora, füge baconben, némi sajttal,és borocskával... Ezzel próbáltam tenni a hangulatomért, mindenesetre a férjemét a Mount Everest magaslatába sikerült emelni vele...ezek után némi pozicionálást követôen jól meg is hálálta ;)

Nincsenek megjegyzések:

A hármas szoba

Belépve vidáman köszönt az új lakó, Derek gáláns úriember benyomását kelti. Teljesen fehér haját jól kiemeli az égszínkék, keményre vasalt i...