2014. július 28., hétfő

Mai elmélkedés

Volt egy (számomra) fontos dizájner név amit meg akartam jegyezni, ezért egy dal refrénjéhez kapcsoltam.
Aztán a dal sem jutott eszembe, pedig már végigpörgettem a Brother Louie-től a Suzannáig mindent a fejemben.
Baromira idegesített, de végül feladtam. 

Este a telefonos jegyzeteimben egy címet kellett megnéznem, az alatta levő jegyzet a név volt. Azt is elfelejtettem, hogy felírtam oda: Karen Millen...
A dal a Karolina volt.
Én meg rendesen hülyülök.

2 megjegyzés:

Igazi Trebics írta...

Lomb Kató írta, aki arról volt ismert kis hazánkban, hogy tíz nyelven szinkrontolmács volt. A nyelvek közül egyedül a németet tanulta a zárdában, az összes többit autodidakta módon egyedül. A nyelvtanulás rejtelmeiről szóló könvében írta, hogy ha lehetséges, akkor mindig próbálja valami ismerthez kapcsolni. Japánban volt, már tudta, hogy a köszönöm az japánul arigáto. Szerinte az aligátorhoz lehet kacsolni. A ruhatáros kiadta a kabátját, ő villogni akart a friss tudással és mondta a ruhatárosnak, hogy "krokodil". Asszociáció, asszociáció hátán! :-)

Egyébként, Pécsett született!

Mami írta...

Olvastam én is a könyvét még anno, mikor készültünk kifelé. Humoros és tanulságos egyben.
Nekem abban segített sokat, hogy rábeszéltem magam az angol nyelven olvasásra, még mielőtt beszéltem volna egyáltalán.
Mert azt hiszem ő mondta, hogy ha van sok input, előbb utóbb megjön az output.

Mese

... két hét szabiról, házassági évfordulórós szőnyegtisztításról, messziről jött látogatókról és a majdnem kitörött bokáról. A lányok ut...