2014. augusztus 22., péntek

Na ja...
Az elmúlt hetemről azt tudom mondani, hogy feküdtem és lélegezni próbáltam több-kevesebb sikerrel.
Négy napot a melóból is elvesztegettem, a többi a szabadnapom volt, így egy egész hét lett oda az életemből.
Mégsem volt ez annyira haszontalan. Mikor épp nem kómában voltam sokat kattogott a fejem a dolgaimon. Átnéztem az állásokat, lehetőségeket, hogyan tudnék előre haladni nem pedig egyhelyben toporogni. Kristályosodott a terv előttem, több összetevős, de gondoltam, összerakom magam. Terveztem, jövő nyárig mindenképp. Gondolkoztam, hogy a terveimhez méginkább rá kell gyúrnom a nyelvre minden szinten, erre is elkezdtem tervet gyártani. A tizedik terv tervezgetésénél bevágtam egy pókhálós sarokba az egészet valahová a homloklebenyem kihasználatlan területére, és úgy döntöttem nem fogok a saját agyamra menni ezekkel a marhaságokkal. Minden megy szépen a maga útján, én is lépkedek az enyémen.
Olyan sok dologtól függ még mindig a jövőnk, hogy képtelenség minden eshetőséget számításba venni.
Bali vállalkozósdija, gyerekek dolgai, munkahelyem...
A film címe már látszik, de sajnos beült elénk egy behemót, csak a füle mellett tudok leskelődni egy kicsit. A képek megvannak, de még nem látjuk át teljesen miről szól a movie.
Csak az biztos, hogy vígjátékot akarunk mindannyian, másra nem vagyunk alkalmasak.

Más:
Nagylány egy hét múlva érkezik újtomival.
Részleteiben nem megyek bele, de a lényeg, hogy elveszett a terv a magyar útvesztőkben valahol félúton az ELTE a PTE és az ÁLOMMUNKAHELY háromszögben, és az emberi erőforrások is kimerülőben voltak, a kommunikációs és élettér problémákat már meg se említve.
Nem akarom, hogy úgy tűnjön mindenki hülye csak mi vagyunk helikopter, a gyerek is hibázott és ha nehezen is, de ő is elismerte.
Ha ideér, meg is fogom igértetni vele, hogy ha legközelebb feladási rohama van, inkább az egyik kocsmát vegye célba, az isten szerelmére ne Magyarországot. El tudom fogadni, hogy ott is élnek emberek, normálisan dolgoznak, családot alapítanak, élik szépen az életüket.
Az én elméletem viszont már százszorosan beigazolódott, miszerint a mi családunk esetében valamiféle - fizikailag nem megfogható síkon létező - összeférhetetlenségi faktor áll fenn. 
Valamiért nekünk nem működik ott semmi. Ez van. Nincsen semmi különösebb oka, egyszerűen csak szar van a ventillátorban, homok a rendszerben, és mindig oda jutunk (ez esetben jut a gyerek), hogy nyögés a vége és nem azért mert nem akarjuk eléggé.
Na ezt sem magyarázom tovább, a lényeg, hogy egy hét múlva érkeznek.
Nekem ez inkább öröm, amúgy meg ismét tele lesz minden ágy és szoba emberekkel a kutya meg egy időre ismét lemondhat a maradék potyakajáról. 
Nekik meg 2.0 avagy reloading...







9 megjegyzés:

Gergő írta...

Kedves Rozamami, most értem a blogod végére. Egészen véletlenül akadtam rá, és az első egy-két bejegyzés után nem tudtam "letenni" (iPad-en olvasom... :)), végig olvastam az egészet.
Csak gratulálni tudok, fantasztikus amit és ahogyan írsz. Csak így tovább!!! A legszórakoztatóbb blog, amit valaha is olvastam. :) ill. sok helyütt mélyen megindító is.
El is határoztam, hogy magam is blogot kezdek... :)
Sok- sok további kedves, szép, viccces, megindító bejegyzést kívánok neked és nekünk!
Gergő

Mami írta...

Üdvözöllek Kedves Gergő és egyúttal köszönöm a kedves szavakat. Mindig örülök az új embereknek, na meg az új kommenteknek, noha álszerénykedés nélkül mondom, még mindig meglep, hogy olvasnak engem.

Szeri írta...

Pedig olvasnak, néha kuncognak, máskor elgondolkodtak és vannak szomorú, ámde mégis kedves pillanatok is :)

Névtelen írta...

Naná, hogy olvasnak!
Drukkolunk, és elérzékenyülünk, néha sírunk, vagy sírva röhögünk... Van, hogy elmaradunk, de visszatérünk, és bepótoljuk a "mozsákat". Te vagy a bizonyíték (nekem legalábbis) hogy minden helyzetből van felállás, és igen....inspirálsz is, hogy ne adjuk fel, akkor se, ha minden összeomlani látszik.
Ne hagyd abba ... még ha lusták is vagyunk néha visszajelzéseket adni, figyelünk! :)
BB

Mami írta...

Köszi. Nem hagyom abba. Annál is inkább, mivel amúgy csak magamnak kezdtem annak idején, milyen jó lesz majd harminc év múlva visszanézni erre a sok apró történetre.
Az meg még plusz hozadék és öröm, ha másoknak is jólesik az életünk, nem csak nekünk.

Hungarian Horntail írta...

Én is nemrég kaptam rá a blogodra. Az "összecsomagoltuk az életünket" bejegyzésedet a HÁ-n többször elolvastam, ugyanannyiszor meg is ríkatott rendesen, és nem csak az. Én is behabzsoltam a teljes blogot az utóbbi napokban és most türelmetlenül verem az F5 billentyűt nálad is meg nyuszinál, mert nem írtok, lusták :)

Mami írta...

Mindig megfogadom, heti minimum két bejegyzés...
Aztán van, hogy öt születik meg hetente, van hogy tíz nap üresjárat.
Basszus, de azért tök sokat írtam hat év alatt na...
:)

Névtelen írta...

Hadd kivancsiskodjam egy picit ;) A nagylanyod a regi-uj pasijaval jon vissza vagy egy masikkal? Mert ez nem tiszta szamomra :)

Mami írta...

Igen, ő az akivel azóta is együtt vannak miután a vőlegényével külön mentek. Mostanra már kicsit több mint fél éve együtt vannak.

Tanácsok magamnak

Írhattam volna azt is, hogy tanácsok a lányaimnak, de a gyerekek úgyse fogadják meg a szülők szavait, szóval inkább így a tizenkilenc éves ö...