2014. szeptember 18., csütörtök

Iris is megpihent.
Csendben, gyorsan ment el, panasz nélkül, dráma nélkül, szürkén, jelentéktelenül.
Akik nem ismerték eléggé, azt gondolnák úgy ment el, ahogyan élt, de ez nem igaz.
Fáradhatatlan volt, kitartó, harcos, vidám, szarkasztikus humorú, megértő, jóságos, szeretetreméltó és szeretni képes. Joan szomorkodik, sirdogál. Azt hitte, ő megy előbb, de a barátja volt soron.
97 éves volt. 
Szabadnapos voltam.
Nem tudtam elbúcsúzni.
Megjegyzés küldése

Mai elmélkedés

...az már az öregedés jele, hogy a szemöldökömet is el tudom aludni? Öt percembe is beletelt reggel mire visszasimogattam a helyére. Hang...