2014. szeptember 7., vasárnap

Az eseményeink röviden, mert még mindig iszonyúan be vagyok havazva:
"Gyerekek" épségben megérkeztek, csak a pénteket aggódtam végig éjfélig, akkor ugyanis elnyomott az álom. Szombaton még felocsúdni sem volt időm, máris teli lett a ház megint. 
Küldözgetik az önéletrajzokat, de míg kvalifikáltabb lehetőség kopogására várnak, valószínűleg Zsófi megy Olíviáékhoz a szállóba melózni, Tomi meg Nóriékhoz a KFC-be.

A szombat esti kikapcsolódás a Balikámmal nagyon jól sikerült, az antipasto ismét isteni volt, a tészta mennyei, a tiramisu felfoghatatlan. (Műveletlen bunkó vagyok, fogalmam sincsen, hogy a kajákat nagybetűvel kellene írnom, vagy mi, nihilista is vagyok na meg apatikus úgyhogy ennek most nem nézek utána.)

Megint kaptam kiadványszerkesztős melót, azt csinálom délutánonként a melóhelyem papírmunkáival felváltva, mert most abból is kijutott bőséggel.  Lusta disznó is voltam abból adódott kis lemaradás is a határidőkkel, de mentségemre szóljon, hogy bakker iszonyat nehezek most a napjaink a munkában. Kevés ember naja....szokásos.
A határidők annnyira szorítanak, hogy anyám tegnap már azt hitte elraboltak, vagy beteg vagyok és nem tudok mozdulni, a halálomat csak azért nem vizionálta, mert bármekkora hősként tojik mindenre, ilyesmivel még ő sem mer szórakozni.
Érzékeltetésül (nem panaszként) csak annyi, hogy 10 nap alatt egyetlen szabadnapom volt tegnap, a lakás és a gyerekeim renoválása utáni kiadványszerkesztés közbeni mosás alatti főzéssel egyetemben végzett papírmunka ideje alatt mosott hajammal ájultam el estére.
Az elmúlt héten a férjjel álmomban sem kezdtem semmit, könyvre rá se néztem, az esti ipadjáték közepén elaludtam és ezzel nem kevés kreditet vesztegettem el, úgyhogy hanyagolom egy dararabig.
Ma reggeltől félötig húztam az igát, rohadt egy dolog ez ilyenkor, mikor két fő személyzet hiányzik, plusz ketten még a szabadságukat töltik.
Mire hazaértem a Zsófiék megcsinálták a kaját, Tami kiteregetett, Olívia kivitte a szemeteket (három van), konyha rendberakva. Jó Nóri melózik, így ő legtöbbször kimarad ezekből a jó bulikból, jó sok munkaórát kapott egész nyáron, a szezon még tart, így ő is kitart.
Ezzel a mai itthoni robottól megszabadulva megszavaztam magamnak egy szabad, láblógatós délutánt, de úgy látom a férj is lázad, mert a fején van a fülhallgató, előtte a billentyűzet (villanyos zongora) és ihlettel áthatott arcot vág miközben a sávjait játssza fel. Csak remélni merem, hogy még én vagyok a múzsája, és még akad egy kis közös elfoglaltság majd késő estére is.

A héten csütörtök és péntek a szabadnapom, melyeken először is jól kialszom magam és miután már olyan friss és sima leszek, mint az éttermi, frissen vasalt asztalterítő reggel, nekilátok kristályosítani a most még folyékony halmazállapotú gondolataimat, csak győzzétek kivárni.




2 megjegyzés:

Gergő írta...

"a lakás és a gyerekeim renoválása utáni kiadványszerkesztés közbeni mosás alatti főzéssel egyetemben végzett papírmunka ideje alatt mosott hajammal ájultam el estére."

Ezt a mondatot én nemhogy leírni nem tudtam volna, de még a megértéséhez is szinte le kellett rajzolnom magamnak az egyes részeket. És méghogy fáradt vagy... a legfrissebb énem is csak a nyomaiban kullog a te fáradt énednek. :)

Cöcöcö... játszunk az iPad-en? Az iPad komoly munkára való eszköz... én pl. egy komoly farm egyre növekvő termés- és állatszaporulatát irányítom vele, miközben környező farmokkal kereskedem. :-D

Mami írta...

...jah, de tényleg kipurcantam, lehet azért írok ilyen fáradt dolgokat.
Le se merem írni mikkel foglalkozom az ipadon annyira gáz, hogy még a család elől is titkoltam sokáig, aztán kiderült, hogy mindenki gázos a családban.
"Mutasd az ájpeded megmondom kivagy" de tényleg...


Bár van rajta néhány egészen vállalható dolog is, az is igaz, meg az is, hogy függők vagyunk...

Mese

... két hét szabiról, házassági évfordulórós szőnyegtisztításról, messziről jött látogatókról és a majdnem kitörött bokáról. A lányok ut...