2015. február 28., szombat

A férj álma

Nem, ez most nem a lakóautó, nem is megyünk világkörüli útra...még...


Esküvőre voltunk hivatalosak. Otthoni régebbi ismerősök (nem igazán barátok) lagzijára, de itt Angliában. Egysávos utakon az angol vidéken autóztunk sokat, késve értünk oda (as usual).
Nem találtunk ott senkit. Egymás kezét fogva kószáltunk teremről-teremre, mindenhol a lezajlott lagzi maradványaira találtunk. Lerabolt asztalok, üres poharak, kibontott nászajándékok. Násznép, mátkapár, zenekar sehol.
Egy idő után kiértünk a teremrengetegből a napfényre és még mindeig egymás kezét fogva sétáltunk fel a vakító napfényben egy dombtetőre.
Felérve, majd lenézve a völgybe a rokonság, a zenészek, vőlegény menyasszony ott ülnek a mezőn törökülésben, az emelvényen Orbán Viktor és az egész bagázs az ő beszédét hallgatja...
A férj még alvó állapotában, de félig hangosan kimondva hozzám intézte utolsó szavait mielőtt felébredt "Na húzzunk innen a p...ába".

A nagy kupac spagetti meg a túl sokféle magyar híradó, de ha van más megfejtés szivesen veszem.

Nincsenek megjegyzések:

Na

Elhatároztam tegnap este, hogy ma reggel a bloggal kezdek. Nem mentegetőzöm, de megerősödött bennem az egyik tulajdonságom irritáló mivolta,...