2015. február 17., kedd

Szétfolyt ihlet

Reggel hatkor még sötétben megébredtem. Ezernyi mondat fűződött össze kész gondolattá, ezt kell megírnom, meg azt. Ezek ilyen félálomban cikázó foszlányok, de majdnem mindig eltűnnek. Annyira nem tudok fanatikussá válni, hogy felpattanjak és leírjam, még annyira se, hogy az ágy alól kapjak elő papírt és tollat...

Megfeledkeztem Istenről, politikáról, az emberi természetről, "sárlihebdóról".
Most a nagy része oda.
Kellene nekem valami gondolatrögzítő-berendezés, ilyenkor csak megnyomnám a gombot később pedig csak le kell jegyezni.
A tanulságra emlékszem, fogadjátok szeretettel (amíg esetleg a tea után más is bevillan):

A botorság és a bátorság között is csak egy hang az eltérés.

1 megjegyzés:

Gergő írta...

Hogy ez milyen sokszor megtörténik velem is... Van egy csomó "vázlat-bejegyzésem" elmentve a blogon, amit csak én látok, és lassan-lassan kidolgozom őket, amikor van rá időm.

Tanácsok magamnak

Írhattam volna azt is, hogy tanácsok a lányaimnak, de a gyerekek úgyse fogadják meg a szülők szavait, szóval inkább így a tizenkilenc éves ö...