2015. december 27., vasárnap

Mai elmélkedés

Körbeért bennem ez az Ákos-dolog. Ja tudom, elég lassan érlelem én a dolgokat, elcsócsálom, kiköpöm, megint megrágom, mint a tehén legelőn.
Meg is néztem mégegyszer a teljes interjút a "dzsátubin", annyi mindennel tudnék vitatkozni, hogy mondatonként tudnám elemezni.
Azzal is tisztában vagyok, hogy a kiragadott mondatok miatti hisztéria egy kissé el volt túlozva, ezen túl meg szerintem az egészben sokkal több belekötnivaló is van, mint hogy egyenjogúság-pártiak vagyunk vagy nem.

Először is elmondanám, mi a nem problémám.
Nem is tudom... jó oldalról akartam ezt az egészet megközelíteni, de valahogy nem megy.
Ha csak szavakkal kellene leírnom amit gondolok, akkor olyanok jutnak eszembe, hogy mesterkéltség, merevség, maradiság, pökhendiség, kivagyiság. Szándékosan nem nagyképűséget említek, mert ez nem az. Nagyjából azért el tudja magát helyezni.
Nem azzal van a baj, ahogy ő a nőkről vélekedik, gondolom szereti a feleségét ez egy kicsit kijön azért, nem is azzal, hogy van egy maradi családképe. Sok embernek van. Nem is minden részletében megy szembe azzal amit gondolok, bár némileg kiegészíteném a nő egyéni döntésének lehetőségével. Tehát, ha a nő akar, lehessen anya, feleség, de ha nem akar ne legyen kevesebb. Ha együtt akarja a karriert a családdal, ne legyen attól rosszabb anya. Mennyire nézne ki hülyén, ha az ember mondjuk úgy választana orvost - te nő létedre de szar anya lehetsz, (továbbmegyek - szar anya=szar ember, szar ember=szar orvos) mert adjunktus lettél bakker. Sok olyan hivatás van, ami teljes embert kíván, de miért is kéne a nőknek lemondania erről az anyaság miatt.  Az apákról most nem is beszélek mert, hogy a gyereknek apja is van, azt hajlamosak néhányan kihagyni az egyenletből amikor családról beszélünk. 

Nekem a normalitásról alkotott véleménye volt az ami inkább kiverte a biztosítékot.
Érzem, hogy mérges belülről mikor azt mondja, ami a normalitáson kívül van az nem normális. 
Ez a mondat például (sok más mellett) baj.
Ki mondja meg ki van a körben? Ő?
Ha egy napon kedves Ákos téged mint előadóművészt a normalitás határán kívül helyeznek valakik, akik majd jól megmondják mi a normális (teszem azt, mert néhány szövegedet másként értelmezik) akkor te áldozat leszel, vagy elhanyagolható veszteség - aminek te tartod a társadalom egy részét? A nem normális dolgok szerinted a körön kívül kell essenek?
Szerinted akinek rózsaszín taréj van a fején haj helyett, annak hol lenne a helye? Vagy ha egy meleg srác megy el a koncertedre, vagy valaki aki hisz az ufokban, vagy kövér, vagy a lány aki fiú akar lenni? Úgy akkor rendben van? Mert a tömeg, a massza, akikből élsz az nem számít?  Basszus nem lehet valaki ekkora pökhendi pöcs már bocs....és azt mondod erre: Nehogymár!!! 
De. De igen.
Nem tudom hogyan van, hogy édesanyád jogász volt - többet is keresett mint édesapád - mégis ilyen hülye (mégegyszer mondom számomra nem tragikus, csak komikus) véleményed van a nőkről, de nem is érdekel. Valószínű valami gyerekkori dolog lehet... de az nem lehet, hogy valaki ennyire mereven baromságokat beszéljen, és még csak ne is legyen meggyőzhető! Ez az ami igazán idegesít.

És most a zárómonológ, saját vélemény ami nekem lejött ebből az egészből: A probléma

A vélemény és az elvek között az a különbség, hogy a vélemény azért van, hogy ki lehessen beszélni, meg lehessen változtatni alkalomadtán tök ellentétére annak, mint ami addig volt. A vélemény meggyőzhető, elvethető, felakasztható egy szögre. A vélemény alakít rajtad, mindig hozzáad a személyiségedhez nem pedig elvesz belőle. Mindél több dologról szól, annál szélesebb lesz a látóköröd. A vélemény szabad, nyitott és vitatható. Két vélemény ütköztetésében benne van a lehetőség a meggyőzésre, kompromisszumra, más nézőpontok megvilágítására...
Az elv merev dolog.  Beleivódik a lényedbe. Nagyon kell vele vigyázni, mert önmagunk meghazudtolása nélkül nem könnyen bánunk el vele. Ragadós maszkot húz a fejünkre, ami idővel egyre jobban odatapad és a végén mi is elhisszük, hogy tényleg mi vagyunk. Az elv zárt. Az elv nem vitaképes. Behatárol. Rabosít. Az elvek egy dologra jók, papírra leírni aztán a papírt hasznosítani...
... és szerintem a boldogság és a szeretet (márpedig ezek adják az élet sóját) elvek mentén nem tud létezni. 
Mondhatnám úgy is - mint azokon a hülye bánatos kiskutyás, idézetes képeken amiket facebookra szoktak kirakni - Minél inkább élsz elvek mentén, annál kevesebb esélyed van a boldogságra.
Nem tudom. Nekem mindig gyanusak az elvekkel rendelkező emberek.

Ez volt az én véleményem, amivel nem kell egyetérteni. Lehet vele vitatkozni.
Neked kedves Ákos az elvrendszered felsorolása jutott. Amivel szintén nem kell egyetérteni, viszont vitatkozni sem lehet vele. Már odaragadt. Teljesen.

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Jó gondolatok. Én egy valamit tennék hozzá, aminek bizony az évekhez van köze. Nevezetesen az, hogy Ákos már régóta nem csak a rajongóiból él, hanem abból, hogy ő a mostani politikai kurzus "hivatalos" popzenésze. Az sem lehetett teljesen véletlen, hogy egy-két nappal a Fidesz-kongresszus után kontrázott rá Kövér László hasonló (illetve azonos) tartalmú beszédére. Az meg aztán végképp feltette az i-re a pontot, amikor a kormány nekiment a Telekomnak a szponzori szerződés felbontása miatt. Innentől Ákos megnyilvánulásai nem tekinthetők egy művész magánvéleményének, hanem politikai állásfoglalások, államhatalmilag megtámogatva, mégpedig milliók magánélete kapcsán. Na szerintem EZ itt az igazi nagy gáz, nem az, hogy Ákos mint magánember mit gondol és miben hisz.

Tableno

Mami írta...

Teljesen igazad van. A politikát szándékosan nem kevertem a posztomba. Egyrészt mert arra vannak hozzáértőbb emberek akik ezt megfogalmazzák, pl. te is, másrészt engem a dolog pont a másik oldalról érdekelne...
Más tészta, hogy a kettő lehet, hogy nem nagyon választható szét az ő személye kapcsán.
Nézzük akkor az én oldalamat. Minden politikától kopaszon és mentesen is gáz szerintem, ha valaki így vélekedik.

Névtelen írta...

Igen, igqzqd van, és normális esetben valóban bizarr dolog, hogy egy popénekes a politika főszereplőjévé válik. Ha nem ez lenne a helyzet, az egész interjú nem kavart volna ekkora vihart. Pataki Attila meg az ufókban hisz, na bumm! Viszont Ákos megnyilatkozásának előzménye (Kövér beszéde) és különösen az utóélete borzasztó nyugtalanító mellékízt ad az egésznek. Egyértelművé vált ugyanis, hogy Ákos nem egyszerűen a rendszer szimpatizánsa, hanem a hivatalos szócsöve: ergó, ha valamire és valakire ő azt mondja, hogy abnormális, az a kormány szerint is az. És Ákossal ellentétben a kormány által abnormálissá nyilváníttatni komoly és valós negatív következményekkel járhat. Arról nem is beszélve, hogy a Telekomon keresztül a kormány a Németországba és az európai jogrendbe is (ismételten) belerúgott, aminek az egész országra nézve lehetnek negatív következményei. Itt most a bolhából tényleg sikerült egy igazi elefántot kreálni...

Tableno

Mami írta...

Úgyvan. Sosem jó, ha egy közszereplő politikai játékszerré válik. Egyik oldalról sem értek vele egyet, bár kétségtelen, hogy kulturáltan és normális hozzáállással is lehet csinálni. Ez esetben sajnos nem erről van szó.

Igazi Trebics írta...

Már a jó öreg Nietzsche bácsi megmondta:
"A meggyőződés veszéyesebb ellensége az igazságnak, mint a hazugság."

A másik megközelítést pedig, Tompikával kérdezem ki a f.. ez az Ákos?

Mami írta...

Senki. És ezzel helyén kezeltem...
:P

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...