2016. július 31., vasárnap

Két dolgot írtam fel a karomra reggel, amiről írni szerettem volna. Az egyik még otthoni egészségügyi tapasztalataimat foglalta volna össze, a másikat már nem tudom...

... mert miután ma Ben bement a konyhába elővette a bránert és körbehugyozta a gáztűzhelyet, aztán meg ettől senki nem lett boldog, különösen nem a séf, hogy az ötcsillagos minősítésű konyhájában korán reggel fertőtlenítéssel kell kezdeni, de nekünk sem esett annyira jól a sült bárány később... elkalandoztam, de a lényeg az, hogy már a reggel sem indult jól és - csak miután az első hugyos után még kétezerszer kezet mostam ma könyékig - tudatosult bennem, hogy lemostam az ihletet. Mindig gondolom, hogy a teloba írom fel legközelebb, de ahhoz be kell zárkóznom a klotyóba, mert a főnök allergiás a mobilokra és csak ott tudok nyugodtan... aztán rohanni kell tovább valamiért és elfelejtődik bemenni a vécére az ihletet levésni -  és akkor meg megint elfelejtem pár órával később úgyis.
Egy történettel biztosan szegényebb lettem, köszönhető Bennek és a műszakomnak.

A főnököm is basszus - egyre rohamosabb tempóban öregszik.
Ma például elhagyta a hallókészülékét, ezért szolgálaton kívül volt agyilag, mert mindent félreértett, és mikor megkérdeztem tőle mi az a rövidítés P.U.D. (angolék mindent rövidítenek - az agyam berobban ettől néha) elkezdte nekem magyarázni, hogy az az a hely ahol az emberek sört meg cidert isznak... Csak bólogattam inkább, ahelyett, hogy "köszi, hogy csak ennyire nézel hülyének, hogy nem tudom mi az a PUB... bazzeg. "Én vagyok a hülye, nem ő a süket.
Amúgy olyan nagyon büszke hangon tud magyarázni, mikor az angol nyelvről van szó, mintha nem ő írta volna a dobozokra, hogy DO NOT DISTROY, vagy az új központi telefonra, hogy TRANCEFER: DIAL 1 PLUS ROOM NUMBER... biztos TRANCE-ban volt, mikor írta...
Namindegy...
Szóval,

Az egészségügyes téma se jutott azonnal eszembe, azon is gondolkoznom kellett még egy ideig, és mikor főzés-skypeolás közben hirtelen megvilágosodtam, gyorsan leültem elkezdeni a posztot és öt perc után jöttem rá, hogy anyámat a hűtőajtón felejtettem, de csak miután hallottam a hangját a konyhából, hogy hol a picsába vagyok már...
Aztán most meg majdnem odaégettem a pörköltet is, mert közben hazajött az uram a lengyelboltból és hozott 7days-t meg lengyel túrókockát és utána meg már senki se akart vacsorázni, szóval holnap nem kell főzni.
Mostanra megint kéne mosogatni meg elpakolni a konyhában, de eléggé beállt a bal térgyem szóval most muszáj feltenni a lábakat és henyélni kicsit, mert legalább három napja nem álltam meg kettő percre sem. A férj elment maszekolni, jobb is, mert most elővehetem a felnőttszinezőmet (az apple pencillel az ájjpadon) amiért amúgy tök hülyének vagyok nézve (bezzeg ő vonatszimulátorozhat). 

Két napig viszont együtt vagyunk szabadnaposok és valami hajókázást tervezünk megint.
El se tudom mondani, milyen jó a tengerparton élni nem is hiányzik a nyaralás egyáltalán...
Najó - de... de már nincs messze a nyugdíj...

Na... most ez meg lett egy poszt ami nem szól semmiről, a másik helyett...

Pá.



(PUD amúgy Peptic Ulcer Diseases)


4 megjegyzés:

Ergal Abigail írta...

Azért utólag, így visszanézve viccesek az ilyen napok. Megélni persze, az más kérdés! Ja, és hol vagy te még a nyugdíjtól? :D

Mami írta...

Ejj, nincsem má az olyan messzi, mindjár megin Karácsony :D

Bóbita írta...

Csak 55 év alatt lehet, ilyet írni a nyugdíjról.

Mami írta...

Ha a munkáról van szó, túl messze van, ha az életről és a nem meghalásról akkor túl közel az öregkor...

Mese

... két hét szabiról, házassági évfordulórós szőnyegtisztításról, messziről jött látogatókról és a majdnem kitörött bokáról. A lányok ut...