2016. július 4., hétfő

Sokszor van, hogy úgy a mezőn ordibálás nem elég.
Felvenni egy kesztyűt és ütni kéne, vagy tányért törni és bömbölni egy jót.
Ehelyett csak felhúzom magam, számolgatok ezerkétszázhuszonháromig és próbálom rendbetenni a dolgokat a fejemben és más fejében. 
Változtatni.
Mert apám azt mondta, aki nyavajog annak még nem fáj eléggé. 
Próbálok nem dünnyögni és elégedetlenkedni. 
Szóval vettem egy mély levegőt... nagyon mélyet.
A magam dolgában döntöttem. Már csak várnom kell.



Folyt.köv



2 megjegyzés:

Abigail Ergal írta...

Akkor türelmet kívánok neked. És reméljük a többi dolog is jó irányba megy majd tovább.

Bóbita írta...

Helyes. Klassz vagy. Felismerted, hogy így nem mehet tovább, nem hagytad, hogy földre döntsön a nehézség, kerestél megoldást. Kicsit szomorúan, kicsit fogcsikorgatva, de módosítottál, még ha egyelőre csak elméletben. Klassz vagy!

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...