2016. július 4., hétfő

Sokszor van, hogy úgy a mezőn ordibálás nem elég.
Felvenni egy kesztyűt és ütni kéne, vagy tányért törni és bömbölni egy jót.
Ehelyett csak felhúzom magam, számolgatok ezerkétszázhuszonháromig és próbálom rendbetenni a dolgokat a fejemben és más fejében. 
Változtatni.
Mert apám azt mondta, aki nyavajog annak még nem fáj eléggé. 
Próbálok nem dünnyögni és elégedetlenkedni. 
Szóval vettem egy mély levegőt... nagyon mélyet.
A magam dolgában döntöttem. Már csak várnom kell.



Folyt.köv



2 megjegyzés:

Ergal Abigail írta...

Akkor türelmet kívánok neked. És reméljük a többi dolog is jó irányba megy majd tovább.

Bóbita írta...

Helyes. Klassz vagy. Felismerted, hogy így nem mehet tovább, nem hagytad, hogy földre döntsön a nehézség, kerestél megoldást. Kicsit szomorúan, kicsit fogcsikorgatva, de módosítottál, még ha egyelőre csak elméletben. Klassz vagy!

Tanácsok magamnak

Írhattam volna azt is, hogy tanácsok a lányaimnak, de a gyerekek úgyse fogadják meg a szülők szavait, szóval inkább így a tizenkilenc éves ö...