Volt egy bajos esetünk. Nem írthatom le ugyebár, de annyit mondhatok, hogy be lettünk riportolva, hogy potyára hívtunk mentőt és nálunk senki nem tudja mit csinál és egyébként is ők nem azért vannak, hogy nyanyákat és papákat istápoljanak (jó nem így volt előadva de a sürgősségi esetek prioritásában amit emlegettek ez is benne volt). Szóval most (megint) nyomozás van nálunk és ez kivételesen nem is a főni hibája volt.
Borzasztóan felhúztam magam. Egyrészt mert milyen jogon esik ki egyáltalán valakinek a száján az olyanféle halvány utalás is, hogy egyik ember élete vagy betegsége vagy bármije is többet érne mint a másiké. Másrészt mert általában pipa leszek, ha igazságtalanság miatt hurcolnak meg bárkit pláne meg magamat is benne találni egy ilyenben, asszem ez ilyen gyerekkori tulajdonság amit nem sikerült kinőnöm. Visszakapcsoltam ugyan az erősségmérőn, de a hetes fokozat felett kiveri a biztosítékot minden... még mindig...
Először is a tököm tele van, hogy a mentősök mindenhol egyformák (persze, a kivételek). Folyton úgy sétálnak be hozzánk, AZZAL az arckifejezéssel. Mintha az lenne ráírva, má megin idejöttünk valami pisaszagú öreglányért aki behipózott, ahelyett, hogy valami jókis szaftos sziklaugró szétesett feje mellett játszanánk az istent....
Kissé lájtosabb a helyzet erre nyugaton és annyit nem is engednek meg maguknak mint otthon, de errefele is valami érinthetetlen és földöntúli ködben élnek és úgy viselkednek mintha kézrátétellel rá tudnának bírni egy meglőtt aranyszarvast a szökkelésre....vagy szökellésre... mindegy.
Hárman lányok NO WAY hogy megoldottuk volna magunktól azt a szitut, pláne, hogy az akkori szolgálatvezetőnk kb harminc kiló vasággyal. Ezek meg kijöttek és ahelyett, hogy a pácienssel foglalkoztak volna és azzal amiért hívtuk őket, mindenbe belekötöttek amibe csak lehetett, és iszonyat pökhendiek és magabiztosak voltak. Szóval ezt tudták nyújtani, meg egy mószert.
Én meg tájékozottan és hűvösen tudok forráskeresni az interneten (munkaköri leírás, etikai kódex, betegjogok, emelési és mozgatási szabályok stb) és az érvelési képességekért se mentem szomszédba sose.
A főnök megkért mindenkit aki ott volt, írjunk le mi történt. Nekem külön mondta, (érted a magyar migráncsnak) hogy nem arra van szüksége, hogy mikor mentünk be a szobába és ki mit mondott, ennél több kell mert tényleg megüthetjük a bokánkat.
Megírtam a kiskevés hivatkozásocskával és szakmai fingásokkal alátámasztott levelemet amit természetesen virágillatú párfűmmel lefújtam, de azért a kurvaanyázás benne volt a sorok között.
Reggel odaadtam a főninek, kicsit tartottam tőle, hogy túltoltam, de vállalom ... gondoltam...
Egy óra múlva aszonta nagyon professzionális és kivételes munka én meg mondtam neki, hogy le van mentve ha elvesztené....azt is mondta very excellent, hogy nem elég hogy kihúztam a seggünket a szarból, hanem hogy az utána keletkezett gödörbe félig beültettem a mentősöket (mondjuk erre nem vagyok büszke, de felhúztak, hát anyátokkal szórakozzatok amúgy is két hónapja betonkesztyű van rajtam, jaj annak aki belémköt.)
Azóta még háromszor megköszönte...
Apám azt mondta egyszer nekem, hogy lenyűgözi hogy úgy mondom az embereknek, hogy basszák meg, hogy utána hálásak érte és úgy küldöm el őket a picsába, hogy úgy érzik menni akarnak.
Ő valamiért mindenáron jogászt akart csinálni belőlem.
Azé örülök, hogy nem jogász vagyok, de valaki már felfedezhetne apám helyett is mer kicsit elvesztem két angol seggének a törlése közben.
Puszi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése