...na aszittem a héten, hogy túl vagyok egy újabb hullámvölgyön, de ma találtam egy cumit a kanapéba dugva és elbőgtem magam. Kb. majnem egy éve ott lehet. 

Hát így megy ez. 

Hülye tyúk vagyok komolyan. 

Gyorsan kiengeszteltem magam és elküldtem az embert az Argosba átvenni a fonalamat amit még pénteken rendeltem az új nappali párnáimhoz, és még próbáltam rákoncentrálni a csudálatos tavaszi időre, a csudálatos tavaszi ruhámra.

Holnap el is rámolom a telet és kitakarítok nagyon, meg még van a fejembe egy ilyen nappaliátrendezkedős megint, mert rosszul vagyok attól, ha mindig ugyanaz... (a férj meg attól van rosszul, hogy mindig más...) 

Már előre be is jelentettem neki óvatoskodva és cirógatva, hogy holnap kicsit átrámolok és ő meg könyörgő hangon mondta mint egy ovis a pénztárnál, hogy "de a tévét nem lehet... és akkor én honnét fogom néézniii... és akkor... de én így akarom ugyanilyen pozícióban..." hát megígértem, hogy nem mozgatom el a kerek kanapéját (csak egy kicsit, azt nem fogja észrevenni, kell a hely mert a polcot el akarom dönteni, mert kell a hely a falikárpitomnak - igaz még nem kész), a tévét meg ott egye meg a fene ahol van - bár szerintem nem jó ott... 

Most jött meg a heti kajaszállítmány, én meg várom a Balit (mer ma együtt főzünk) addig is ugrottam két levelt a Star Trek Timelines-ban, de néha belealudtam abba is, mert olyan de olyan fáradt voltam a héten, hogy még... 

A ketyegőm sem volt jól, folyton összevissza ment úgyhogy kikapcsoltam a kávét teljesen, most már csak teát iszom azt is csak módjával. Nem tudom mi volt előbb a tyúk vagy a tojás.. Nem tudom, hogy attól lett e ilyen szívdobogásos stresszes érzésem, mert stresszelek azon hogy szívdobogásos érzésem van, vagyis hogy melyik volt az előzmény... vagy csak lett egy kis ritmuszavarom és ettől stresszelek és ez meg még rosszabbá teszi. Mindegy hamarosan meglesz az echo időpont mert a genetikások kértek nekem konzultációt. 

Se stroke-ot se szívizét nem akarok kapni.... még.... 

Hétfőn megin szemorvos, scan és szuri. Azon is van mit szarolni, mer múltkor már a szemnyomásom is magas volt és adtak cseppeket rá. Meg akkor már azon is izéltem, hogy júniusban mentünk volna unokalátogatóba, de elhalasztottuk szeptemberre, mert még az sem biztos hogy szeptemberben repülhetek ( a szemem miatt ) úgyhogy lehet, hogy így is úgy is kocsival kell mennünk. 

A kedvem kicsit jobb, bár tegnapelőtt nagyon fájtam mindenhol (kezdem már megszokni, de még vannak szarabb napok), és egész nap próbáltam a vizet inkább kiizzadni, de délutánra inkább kibőgtem. Szegény Kriszti, pedig nem miatta volt tényleg. 

Amúgy is a fél melóhely engem istápolt (szerintem már rohadt unalmas lehetek, én már magamat is unom higgyétek el) és extra adag sültkrumplit kaptam ma is, hiába mondtam, hogy az új ruhámat nem bálnára szabták senki se fogadott szót és beírtak engem is a kajarendelésbe.

 Mindenki csak tömi a fejem - a férjem is. Ez ilyen emberi dolog: sírsz, vagy szomorú vagy nesze bazdmeg egyél. Hát egy öt kiló felpattant karácsony óta, szóval én most inkább mennék vissza a reggeli zöldséglevemre meg a délutáni salátámra. Rogyásig rendeltem a hűtőt gyümölccsel és zöldséggel, a férj meg is jegyezte, hogy olyan a hűtő mintha valami űrhajó botanikus kertje lenne... " a héten legelünk mama?"

Kicsit ketyegős, kicsit vérszegény, kicsit vak Róza...

Üzenem a jótündérnek, hogy beszédem van vele.

Puszpá