2019. március 4., hétfő

Megint egy első

A tavaszi napsütés ugyanannyira lélekmelegítő és üdítő, mint amennyire rohadtul idegesítő is. 

MINDEN látszik, a foltok a konyhaszekrényeken, a por a levegőben ami rátelepedett már mindenre és nyolcvan százaléka emberi bőrszeletke (fúj). Kicsi zsírcseppecskék - amik amúgy láthatatlanok - a napfényben csillogva heccelődnek, tökömkivan... hát takarítok... pedig ma lustálkodni akartam délelőtt, és rántotthúst sütni délután.

 (má kb. egy éve nem csináltam és sztrájk van). 

Ablakmosást is kéne már rendelni, (vagy venni egy olyan hosszú izét de azt meg megin hova a túróba teszem), de várok vele tavaszig. Belülről letörlöm addig is. 


Ma reggel azonban még valamit észrevettem a verőfényes előszobábai tükörben, amikor a hajamat fogtam hátra a takarításhoz. A jobb halántékomon egy szép, tőből fehér csillogó hajszálat. Hát eljött ez is. 

Meglepő módon egyáltalán nem szomorogtam rajta, vagy ilyesmi. Sőt, kicsit olyan volt, mint az első csók, az első szerelem, az első minden.

Ez is egy első, még ha nem is nyom annyit a latban. Ahogy az idő halad előre úgyis egyre kevesebb ilyen élmény lesz  és gondolom egyre kevesebbre tudok majd így rámosolyodni. Nem gondolom, hogy egy első látogatás a reumatológusnál, vagy egy első vérnyomáscsökkentő bevétele ugyanilyen hatással lenne... bár kitudja?


Nem zavar az öregedés. Minek aggódjak olyan dolgon amit nem lehet se elkerülni se arrébb tolni se elfedni. Ideig óráig talán. 

Szebb viszont ha valaki szépen öregszik, mintha folyton küzd ellene és múmiát csinál magából. Szeretem a férj fehér haját és szakállát, nem zavarnak a szarkalábaim és az ősz haj sem. 

Ott belül húszévesek vagyunk mindketten (najó néha öt) és nem hiszem, hogy ez valaha változni fog, bármi van... (na erre kellene emlékeznem amikor sajgó csípővel ébredek amúgy... )



Szóval mivannekem bebebe...

Már alig várom, hogy  felvegyem az új selyemszoknyámat fehér pólóval meg tornacipővel és kiüljünk tengerpartira - többnyire a mólókávézóba vagy a brixhami bisztróba -  és megcsillogtassam ezt az egyszem ősz szálamat a napon. 





3 megjegyzés:

Bóbita írta...

Egy fotót majd, erről a selyemszoknyás, fehér pólós, tornacipős összeállításról kérek szépen.

Mami írta...

Ok. ~ Ígérem fotóztatom magam a férjjel, ilyen szélfújós-tengerpartos-modelbeállósat...

Christine írta...

Szerencsés típus vagy. Én 17 éves korom óta őszülök. De persze ezt se vagyok képes rendesen csinálni. :))

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...