2019. március 21., csütörtök

Parfüm

Egyszer rég a tizenkilenc éves én síelni voltam az osztrák alpokban és akkor megesett amiről sokan azt mondják, hogy nincsen is olyan. Első látásra szerelem.
Annyira szerelem volt, hogy se nem láttunk, se nem hallottunk. Sülve főve, egész nap (és egész éjjel) együtt voltunk. Hó, nevetés, lesiklás, napsütés, hegyek, iszonyatromantika, gyönyörű táj, akkora fenyők amekkorákat sose láttam addig... mi kell még?

Ezalatt  a hét alatt történt, hogy egyik vásárlás során parfümöt szagoltam. Nálunk még kuriózum volt a MINTA parfüm, és hát hogy még abból hozni is lehetett ilyen kicsike fiolát hát oda voltunk az örömtől mi csajok. Volt egy illat amit nagyon megszerettem, és bár abban az időben főleg otthoni pénzben drágának számított, mégsem volt a drága parfümök közül való. Csak egy kis hétköznapi valami, viszont nagyon erős, vagány,  fűszeres sárgadinnye dominanciájú illattal.
Elizabeth Arden-Sunflowers
Vittem is belőle haza négy mintát kisüvegben és kincsként őriztem.

Hazatérve a szerelem tovább lángolt, bár neki el kellett mennie németbe melózni, ugyanis egy idje ott élt az édesapja.
Heti egy telefonkártyát elhasználtam hogy negyven percet beszélhessünk, egyszer pedig ő hívott az apja kontójára így három-négynaponta tudtuk a kapcsolatot tartani. Egy hónap múlva otthagyta miattam Németországot és az apját akinél mellesleg dolgozott.
Egy zsák ajándékot hozott többek között A parfümöt, szives mackót, pezsgőt, rafaello golyót meg minden jófélét...Emlékszem aznap az anyukája töltött káposztát csinált a kedvére, aztán habossütit ettünk és csinzánó pezsgőt ittünk, és egész éjjel felváltva jártunk hányni.

...és motoroztunk sokat mert jött a nyár és Orfűre mentünk strandolni... és a szerelem kitartott.
... és táncoltunk a hétvégi falusi bálban, és a hátán vitt át éjszaka a pocsolyán mikor nyári eső miatt árvíz volt az úton.
... és a piacon zöldséget árultunk, mert segítettünk az anyjának mikor beteg volt, és a cigányoktól vásároltunk lopott borsót, és hajnalban keltünk mert mentünk pestre a nagybanira áruért... és a szerelem tartott.
... és voltunk valami esküvőn is, és tartottam neki a szatyrot mert úgy berúgott mint a szamár... és a szerelem még mindig ott volt velünk.
... és hasaltam a földön nála és nagyon sokat játszott nekem tangóharmónikán főleg az orosz fantáziát szerettem nagyon hallgatni.
...és hasalt mellettem és tátott szájjal nézte, hogyan fejtek rejtvényt, mert ő még senkit se látott aki tíz perc alatt megfejt egy kétoldalast és lemérte az időt stopperral.

... és egyszer csak ahogy jött úgy múlt el az egész.
Azt mondják, hogy a nagy, lángoló szerelmek nagyon hamar elégetik az üzemanyagot és azért hamvadnak el olyan gyorsan. Elég nehezen engedtem el, de más volt az utunk. Ő visszavágyott külföldre, én családot szerettem volna és gyerekeket.. és őt... mindig. Az önzésünkből nem engedtünk és nem is voltunk készek feladni egymásért a saját dolgainkat.

Az egész nagy buborékból nekem csak a parfüm maradt. Egy ideig még rá emlékeztetett azért nem akartam megválni tőle.
Aztán már csak szerettem nagyon az illatot és nem nagyon tudtam meg nem is akartam váltani. Mindig próbálkoztam ideiglenesen mással, aztán visszatértem és egy idő után feladtam a próbálkozást.

Aztán jött a Bali nekem, aztán a gyerekek, elment tíz év is és nekem ugyanolyan illatom volt a konyhában, a szülőszobában, a munkában, az ágyban.
Egyszer csak otthon hiánycikk lett, hogy a forgalmazó szüntette be a behozatalát, vagy leálltak a gyártással egy időre nem tudom, de nem lehetett beszerezni.
Amikor kiköltöztünk ide, már mindenféle illatokat kipróbáltam, és volt-van néhány amit ma is használok. Nagyon szeretem a Dior Jadore-ját, de az csak nagyon ritka vendég a háznál mert borzasztó drága, magamnak meg nem venném, és ha a család dobja össze még úgy se nagyon... ja... Illatos vízér ennyit na.. hát na nem...
Kissé olcsóbb kategória az YSL-Cinema és a Givenchy-Amarige amelyeket rendszeresen használok és nagyon szeretem mindkettőt és nagyon be is osztom magamnak. A hétköznapi izzadós melós napokon az egyfontosból beszerzett mittoménmiket fújkálom magamra - bár a Kriszti szerint megérdemlem a márkásat hétköznapra is, de ezt még rágom magamban.

Elment újabb tíz év...
és akkor jött a karácsony. Nem is írtam még le miféle szép dolgokat kaptam. Nálam a több kisebb ajándék a nyerő és ezt tudja a család is, szeretek sok-sok csomagot kibontani.
Jött a Chanel allure vörös matt rúzs, a leopárdmintás kistáska, Ancestry génteszt, horgolós könyvek, sok csokik, arckrémek, menő sampon-balzsam-hajtonik-hővédőspray, fekete bocskorszíj cukorka és.... A parfüm.




A lányok vásárlás közben akadtak rá, a nevetségesen olcsó nagy 100ml-s kiszerelésre.
Amikor kibontottam elképedve kérdeztem, "háteztmeg honnét szereztétek?".
" ... hát találtuk neked, mert ennek olyan szaga van amilyen neked volt mikor kicsik voltunk és hozzád bújtunk vagy megöleltünk, mikor este meséltél meg énekeltél...
olyan ANYASZAGA van..."


Hát elmorzsoltam egy könnycseppet is amikor senki se látta.
Fogalmuk nem volt, hogy mit vettek.

Ilyen ez az élet dolog...
Ez az illat ami elkísért mindannyiunkat, engem a férjet és a gyerekeket is,  és ami mindegyikünknek teljesen más múltat jelent.



10 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez megint szép volt. Szeretem ezeket, jó téged olvasni.

saffron írta...

...szóval akkor mikor dobod piacra a novelláskötetedet? ;)

Sólyom Klári írta...

Vagy legalább egy önéletrajzit!

Mami írta...

Gondoljatok hogy erre akkora igeny lenne??
A szaros kis hetkoznapi kapirgalasomra ugyan mar.

saffron írta...

Most ha nem "ismernélek" (így az írásaidon nagyszerűen "átjössz", pont a remek stílusod által), azt hinném, puncsoltatni akarsz magadnak. :) A természetességed, egyenességed, hihető személyiséged, megjátszásmentességed nagyon könnyűvé teszi a kötődést hozzád (nekem ez pedig nagyon fontos az olvasásnál), érzelmileg megérintesz minket, az íráskészséged és humorod pedig hihetetlenül olvastat. Na. Éééérted? :D

Bóbita írta...

A fenti egyénekkel egyet értek.
Ez szép írás volt. És különösen szép, hogy az első szerelem, ilyen sokáig tartott. Nem egy napig. Hogy nem egyoldalú volt, hanem mind a ketten szerettetek. Ez, rettentően fontos az élet további idejére, ami - ha rendesen van kiosztva, - akkor 70-90 év.
Megnéztem a parfümöt és lehet most itthon is kapni :) Hiába. Nyugathoz tartozunk! :)

Mami írta...

...hát jó. Ha már így legalább öten mondjátok ilyen szépen, egyszer lehet, hogy rászánom magam...
Az a baj, hogy tök hülye vagyok az önmenedzseléshez (magam másokra tukmálása) és a miként-hogyan-hoz is. Na de majd tájékozódom.
Sültgalambbal nem lehetne?? Hogy úgy idetéved valami nagyember és úgy magától kiadódik? Vagy az túl ómerikás? Namindegy jóvan. Végül is az elmúlt tíz évem nagyjából megvan itt... csak a maradék harmincat kell hozzáraknom :)

saffron írta...

Ha összejön, én nagyon szívesen megszerkesztem az anyagot nyomdai formába + borítóterv, illusztrációk, bomba önarckép a hátoldalra (:)), satöbbi. Grafikus vagyok, és legalább úgy érezhetném, hogy hozzájárultam valami igazán értékeshez ebben az életben - két szuperfantasztik ilyenmégsosenemsevolt dizájncsomagolás között -, hangozzék ez bármily nyálasan.

Mami írta...

Köszönöm. Ha egyszer odáig eljutok, tutira kellesz majd.
Konkrétan mindenhez értek, de semmihez igazán...

Névtelen írta...

megkönnyeztem a végét. köszi
K.

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...