Életlista

Család:
A kicsiTami (19) a gyógyszerész-asszisztens ösztöndíját csinálja még, a barátja mégnemtuggyukmileszbelőleCallum, Olívia (22) még mindig a férjjel dolgozik, nincsen pasija, és mosjötthaza Afrikából ahol nyaralni voltak tizenhatodmagával, de már készül Tenerifére őszire, a Nóri (23) most vált munkahelyet és a legelitebb itteni hotelben leszen főrecepciós, ősszel Benidorm -ba megy nyaralni a Ryannel.
NagylányZsófinak (28) nagyon elfoglalt élete van, még úgy is, hogy még otthon van a gyerekekkel. A Helga (2,5) tűzrőlpattant kisördög, a Martin(4) meg különleges nyúltojás, de legalább már van diagnózisa az autizmusról... valószínű enyhe fokban de ezt ugye még korai eldönteni. Bizakodunk. Rettentő okos minkettő, nagyon szeretem és nagyon féltem őket. Jobb lenne ha itt lehetnének végre, de ez még mindig a jövő zenéje.
Anyám igazgatja baranyát és a rózsadombot, amúgy elvan mint a befőtt és mindig mozgásban tartja magát. Az öcsém úgy néz ki megállapodik végre, de eztet nem kiabáljuk el.

Szem:
A szememet egészpontosan egy éve kezdték szurizni, először csak a balt ugye, aztán két hónapra rá a jobbat is. Azóta minden hónapban ez a program. Közben genetikai tanácsadáson is voltam, véremet vették és meg is kaptam a hivatalos Pseudoxanthoma Elasticum diagnózist - bár a találtak érdekességet és további vizsgálatok kellenének, de ahhoz az öcsém és anyám vére kell, úgyhogy a genetikus dokinővel kell konzultálnom ha jönnek karácsony előtt, vagy tavasszal hogy vehessen tőlük vért. A lényeg, hogy igen megerősített diganózisom van erről a szépnevű kondícióról amit én igazából nem hívnék betegségnek, mert a lelkiállapotomon az némileg javít, ha próbálok nem úgy gondolni rá.
 A jobb szememet ugye időben elkapták, az szerintem javult is, de amúgy sem volt annyira szar. A bal retinám viszont túl sokáig ázott a lében mire odakerültem, szóval az hol jobb, hol rosszabb, de inkább stagnál és a doki azt mondta az is jobb mint ha romlana... Gyönyörű absztraktokat látok vele és szerintem ez nem is lesz már másképpen. A jobb kompenzál, szóval ha mindkettővel nézek annyira nem vészes, de soknézős napokon estére befájdul a fejem. A fényvédelemre sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanom, és most pl külön pappert is kaptam, amivel kell mennem a szemügemesemhez, mert új szemüveg és lencse is kell. A tököm tele amúgy a szememmel, de próbálom ignorálni ezt az egészet és ilyen struccpolitikával élem a napjaim...

A klaudikáció - nagyon szép neve van guglizzátok ki, most a csökkent megterhelés - az új munkakör miatt sokkal jobb lett, de az izületek és izmok elszaródása miatt MOST éppen tegnap délután óta a karjaim ( a bal jobban ) fájnak rohadtul. A legjobban úgy tudnám leírni ezt a fajta fájást ami nekem van a lábamban vagy a karomban (vagy mindkettőben, illetve mindanégyben tetszőlegesen változik), mintha belülről égne kifelé... mintha valaki csípőspaprikát dugott volna az izmaim alá.
Az esetek nagy részében megtanultam kibírni, (már akkor mielőtt kiderült volna mi van velem). Amikor nagyon nem bírom, akkor szoktam néha gyógyszerhez fordulni, de csak nagyon ritkán, ugyanis amúgy tökre nem szedtem életembe se semmit soha és nem is szeretek. Szóval a fájdalommal megtanultam együtt élni, úgyse lehet ezzel semmit se csinálni, jobb lenne nélküle, de ez van. Már nem emlékszem milyen volt amikor semmim se fájt... régen volt.
Az izületeim is mindig szarok voltak, csak ugye nem tudtuk hogy miért... anyám hordott dokihoz tizenévesen a térdeim miatt, de semmit se találtak ami magyarázatot adott volna arra, miért fáj... Tökmindegy... mindenem kattog és klappog és korcog még a könyököm is, de ez is huszonéveim vége óta így van szóval ez se fog javulni.
A véreredményem most jó. Mondták üljek a napra néha... meg hogy ne hajtsam túl magam... meg, hogy hordjak napszemüveget...sétáljak napi fél-egy órát....
Néha ellenállhatatlan vágyat érzek a harkányi gyógyvíz után, hogy csak úgy ücsörögjek ott, abban a záptojásszagű lötyiben egy pár órát és körbejárjon a melegvíz.

NAjóvan azért felmászok én még a nemzeti parkban a vízesésre egy pár évig, meg talán pár métert még elszaladok egy busz után, de többre asszem már nem leszek képes. Kicsit korán jött ezt bevallani, de ez van. Próbálok vigyázni magamra, szélben rendesen felöltözni - bár abszolút nem vagyok fázós - napszemüveget hordani amikor csak lehet, itt a tengernél a víz miatt amúgy is nagyon ajánlott még borúsabb napokon is.
Néha kicsit nekikeseredek, aztán elmúlik. Néha gondolkozom a jótündéren meg azon, hogy mennyit változnak a kívánságok az évekkel...
Így negyven felett még önző dolog ha mondjuk a látásomat kérném vissza??
Mindegy úgyse nincsen jótündér szóval mindegy is...
Amúgy minden családtagomnak jobb, hogy nem tudják, hogy mit látok... és nem is akarom, hogy megtudják sose...

Magamnak meg mondogatom bőszen, hogy ebben a városban úgyse nincsen egyetlen egyenes utca se, és a tenger amúgy is mindig hullámzik...


Két hét múlva szülinapom lesz és már tettem néhány célzást a családtagjaim felé, amit ők majd tök jól ignorálnak és kapok valamit amin tök meglepődök (és általában örülök is).

Hát kedves család akik NEM olvastok ... lécci ne vegyetek nekem étkészletet, se kártyát, se virágot... nem szeretnék pofátlan lenni, de rohadásig van az ebay kívánságlistám karórákkal, és bár most vettem hat fontért egy tizenhat páras fülebaló készletet az asdában, ékszerekkel is elég szarul állok... egy fehértáskanyárra és egy fehérvégreconverse tornacipőm se sincsen...
köszi. #nincsjótündér
Amúgy meg adóelőlegfizetőshónapban vagyunk és a férj hajtott eleget -  tök jó lesz egy kedvencvirágomcsokor (namijaz?? még sose vette senkise)  meg egy kártya és montam a férjnek hozzon egy tortát, bűnözünk...

Pusszz
FerdeszeműSzarkarúRóza


JAJ és elisfelejtettem mondani, hogy a londonosMácsaisFaludisVillonos est tök jó volt, a művelődés, a retro feeling meg a pogácsa is. Nem is írtam hogy megyünk vagy nemtudom írtam e, mert úgy volt megyünk aztán úgy volt, hogy nem, aztán megint úgy, hogy megyünk aztán megint nem, és végül mentünk... de kb előtte nap délben dőlt el. MER hiába volt jegyünk két hónapja a Kriszti  is meg én is nélkülözhetetlenek vagyunk...
 nem ám... csak paraszt volt a beosztásügyi-intéző...
Csináltunk szelfit, de nem szalonképes akkora a fejem rajta mint egy hörcsögnek, pedig nincsen pogácsa a számban...
A Kriszti szelfizett a Mácsaival és tök ki volt virulva... mámint a Kriszti...
...én nem szocializálódok híres emberekkel...