Születésnapomra (holnap, de megelőlegezem)

Reggeli elmélkedés:
Vannak olyan dolgok a világban - szerintem mindenki életében, de lehet, hogy Teréz anya kivétel, bár én nem hiszem szerintem neki is volt egy fejkendője amit gyűlölt, vagy egy lábbeli amit soha nem húzott volna fel -  amiket indokolatlanul gyűlölünk... persze ilyen egyedi dolgok, nem hogy pl. utálok mezítláb meztelencsigára lépni mert azt mindenki utálja... ööö gondolom.
... hát na... legalábbis én. Lehet, hogy tévednék és egyedül vagyok a hülyeségeimmel?
Negyvennégy évem alatt sem sikerült semmiféle megfejtést vagy indokot találnom ezek eredetére... Valamit gyűlölni. Zsigerből. Nagyon.
Szerencsére emberekkel ez nem nagyon fordul elő, inkább csak az idegesítő része, a gyűlölet részéhez azért nagyon sok kéne, nem vagyok én annyira gyökér. Remélem.

Rohadt nehéz megértenem és elfogadnom az ilyen misztériákat például, hogy miért gyűlölöm annyira azt a...
....mondom a férjnek "mi is a neve annak a hordódobnak?"...
azt. Még a nevét se vagyok hajlandó megjegyezni. Valami cimbradob vagy mi...

Vagy például... miért utálom ha bármikor - bárhol ha rádió megy a háttérben, kizárólag a kocsiban tudom tolerálni. Miért gyűlölöm ha valaki úgy akarja felhívni a figyelmemet, hogy kopogtat a hátamon vagy a vállamon. Ezt amúgy mindenki tudja, hogy várható a fordulásból állbavágás szóval senki se kockáztat.
Van még: muskátli (büdös, randa és szőrös), képújság-betüreklám és társai, tvshop, fodor - bárhol, ruhán függönyön tökömtuggya napernyőn..., rojt - ruhán, napernyőn tökömtuggyahol...,
vannak ilyen érzékekszervi dolgok amiket gyűlölök pl a hínár a lábamon, vagy az a takonygyurma - meg nem fognám. Vagy ilyen a lila szín...
Ezek az érzések zsigerből jönnek és annyira erősek, hogy még magam is meglepődök rajta. Egy ilyen gyomorszájonvágásként tudnám leírni, ami szépen felér az agyamig és vagy azonnal kisüt, vagy szép lassan tesz tönkre... mint pl. a főnök rádiója az ebédlőben.

Számvetés:
NA. Ez után a szép magvas bevezető után viszont holnap megin öregebb leszek, csak az éveim száma változik más nem.
Vagyok annyira tisztába magammal, hogy ne aggódjak ezen, és nem is érdekel egyáltalán. Jobban nézek ki mint tíz éve, jobban érzem magam mint húsz éve... hát szarabbul látok, de nem lehet minden tökéletes. Az idei  szülinapi fogadalmam, hogy minden hónapban elteszem azt a pluszt amivel többet keresek... na jó a felét... vagy a harmadát... de valamennyit, mert január-február körül le kell foglalnom egy balatoni, közvetlen vízparti nyaralót vagy ha azt nem találok egy nagy házat Bélatelep környékén. Oda nyaraltatom az egész családot és visszük a kutyát és végre otthon is nyaralunk egyet nem csak szaladgálunk mint a mosómedve az emmötösön. Ez a terv. Az összes mindenkivel összeszövetkeztem, konspiráció indul...
Mindent megszerveztünk, mi megyünk kocsival előre a kutyával - aztán jönnek a lányok utánunk röpszivel - ott akkor a nagylányék is leutaznak onokákkal és akkor ottan lesz a dejólesz. Jöhetnek a rokonság-barátság látogatóba és nekünk nem kell menni sehova se.
A mostani kettő hetes szeptemberi szabit meg eltöltjük valahogy. Lehet, hogy elugrunk külföldre - ez még képlékeny, mert ebben a hónapban adóelőleg-fizetés van errefele. Volt terv, hogy mennénk magyarhonba, de tavaly voltunk és évente menni ... hát nem szeretnénk, lóvéban is fáj, meg útban is, meg nagyon kéne most pihenni. Nagyon.
Teljesen képlékeny, hogy mit csinálunk, de majd kitaláljuk. Ez a szép benne.

Ma meg holnap kiszülinapozom magam. Ma takarítok rendet rakok. Holnap dolgozom. :)
 Tortát nem rendeltünk - idénsem - a nótiból (Naughty but nice) mer először elfelejtettük aztán nem volt idő elmenni, aztán mikor lett volna, akkor már csak kész tortára a marksparks ból  akkor a Bali valamit összekutyult és nem mentünk, anyám aszonta: süssé... én aszontam: süssön a f...om... szóval ma még este elugrunk valami szar piskótáér, de lehet hogy veszek egy tálca jó sütit oszt annyi. Mindig ez van. Mindegy... majd talán az ötvenedikre valaki csináltat nekem egy  startrekes vagy mégjobb egy olyat ami a csillagkapu - óriási lenne -  tortát végre... nem hisztizek. Csudaszép kincset kaptam a családtól és sajnos emiatt négy évre be is foghatom szépen a pampulámat... még a torta miatt se panaszkodhatom...
(A melóhelyre meg veszek egy tálca sütit... én az utolsó karácsonyi zserbónál (ami amúgy istenkirály lett) megfogadtam, hogy a következő bármit egy másik sütővel mert ez borzasztó... Már egyezettünk az ügynökséggel, itt voltak csekkolni fényképezni, szóval lesz csere az egészre- sütő, főző, elszívó - de még nem tudjuk mikor... itt mindenki ráér, tehát mi is átvettük ezt a mentalitást.)

Magamat is megajándékoztam, mert stikába vettem kettő szoknyát - jó az egyiket a Kiszti vette mert nem engedte kifizetni szülinapomra totál őrült fazon (a Kriszti is) leopárdok szaladgálnak rajta, de még másik kettőt is meg kéne vennem megint, de majd meglátom mennyire villanyoz fel a fizetésem. Szerintem túl nagyok az elvárásaim anyagilag, az emelésem nagy részét szerintem elviszi az adó... meglátjuk. Anyám aszonta vegyek valami ruhát és kifizeti, de nem húzom le anyámat mer nyugdíjas és költse magára. Csomag megy a héten, tettem bele neki Riomare-t mer úgy szereti, meg zabkását mert azt is és itt vannak ilyen különlegesek almás, áfonyás, mézes, csokis, epres, mittomén... én is szeretem, csak hízlal.
(Tulajdonképpen mindent szeretek. Nehéz az élet,,, úgy irigylem a válogatós pinákat, akik finnyálkodnak még a lecsótól is...)

Elmegyünk ma a zakopánéba azér, mer kéne egy kis savanyúság, meg elfogy a paprikám és a férj is azt monta, ma jön áru, ha van lecsópaprikájuk akkor majd ő főz ma. Szóval én ma a takarítás és sainsburyrendelés és vásárlásos mizéria után nekilátok a tanulásnak mer augusztus 9. az első dátum amire az első modult be kell fejeztem... de lehet, hogy ma nem... lehet inkább majd hétvégén...

Csumi