A gyerekekért való aggódástól még az autó ablakán sem láttam ki. Ilyen messze még sosem laktunk a várostól, ilyen soká még sosem volt zárva a fénysorompó, ráadásul egy szippppantóst is kifogtunk. Mikor hazaértem végre, kettő lázasan feküdt, az egyik közülük már telehányta a rózsaszínű lavórt. A harmadik sírt, mert sajnálta őket. (A Nagy és Felnőtt Komoly Lány ma kémiaversenyen van, remélem elkerülte ez a nyavajatörés.)

Azért Ápolónő Ágnes előéletének köszönhetően van némi tapasztalatom betegápolásban, de a gyerekeimtől akkor sem megszokott, hogy támogatni kell őket a járásban, mert minden pillanatban összerogynának, (...egy kicsit megijedtem...) Lusta Dickesre tojtam magam össze.
Este fél hét van, mostanra helyrepofoztam őket egy kis langyifürdővel, forró teával, meg mindenféle vajákos szerrel amit itthon találtam.
Mostmár csak abban reménykedem, hogy innen már csak kifelé jöhetnek....
meg abban, hogy ezt az évet már húzzuk ki további izéék nélkül.

Igazad van, az élet szép, és összességében véve a legjobb dolog ami történhet velünk. Egyetlen baj van vele.... hogy nem lehet néha szünetet tartani. ;)

Álmok

Döcög a lovaskocsi.. rajta ül egy kalapos, egy piciny újszülött, meg a hihetetlen erős aggódás, melyet a baba felé közvetítek. Szaladok a kocsi felé, valahogy utol kell érnem, hiszen én vagyok a hajtó, aki megmenthetem az életünket a mögöttünk száguldó farkasoktól. Fut egy kutya is velem. Nagy szürke, barátságos szemű, hűséges. Felszállok végre a szekérre, a kutya kissé sebesült már mire odaér.
Megérkezünk egy házhoz, berontok a kapun biztonságba helyezem a többieket, majd visszaszáguldok az autóhoz (ami teljesen magától értetődően addig is autó volt!!!). Aggódom, hogy ha kint marad a ház előtt, akkor a minket üldöző horda észreveszi. Rá kell hajtanom a forgalomtól elzárt terület csíkokon, hogy a kapun behajthassak. Ekkor rendőrök ugrálnak elő a bokorból és letartóztatnak. Ekkor felébredtem.

A szekér az életünk, a baba a gyerekeim, a kutya a férjem. A farkasok az életemet fenyegető dolgok (regényelem), a ház a biztonságot jelképezi. Eddig ok. De ki a kalapos, és mi a szerepe?
Valaki volt még ott. Tudom.

A férj szerint nem vagyok épeszű, szerintem csak a kínai kaja, amit tegnap bevacsoráltam.

Addig volt ilyen véleményen míg meg nem hallotta a gyerekek álmait.
"..én hozzámentem valakihez, de nem tudom kihez..." "én meg álmodtam egy Tomit, de nem ismerem..." " megmásztam a Mount Everest -et, és mikor felértem, éhes lettem. Rendeltem egy pizzát, és egy bernáthegyi hozta fel!"

Miért alázza az ember a társát? Honnan veszi a bátorságot, hogy eltapossa a másikat? Honnan veszi a jogot hozzá, hogy így beszéljen vele? Miből gondolja, hogy az a jó, ahogyan ő gondolja? Milyen alapon tör pálcát bárki felett, aki nem azon normák szerint él, ahogyan ő? Miért hiszi, hogy ő sosem tévedett? Miért kell tévedhetetlennek lenni egyáltalán bárkinek? Miért ne lenne joga mindenkinek a saját hibáihoz? Miért hiszi, hogy a durvaság, a meggondolatlan goromba szó az, amivel elér valamit?
Az ilyen emberek nem is tudnak szeretni!

Miért bánt egy anya ilyen szavakkal egy gyereket.
Itt ment el az ajtó előtt, nekem fájt: "Pofádat befogod, vagy kiborítalak a babakocsiból mosmááá!!"
Megsemmisítő, érzéketlen, sivár.
Szétcincálja a gyereke lelkét. Gyilkol.

A szeretet az elfogadással kezdődik. Szeretni, ha a büdös zokni az asztal alatt van. Ha a büdös fing a takaró alatt van. Ha szar napja van. Szeretni, ha eltelik tíz, húsz, ötven év, ráncokkal, totyakos gatyával, morgással. Meg akkor ha beteg, ha elesett, ha szomorú, csalódott, elkeseredett.

Szeretni a gyereket, ha rosszalkodik, ha éjjel hatvanszor kel fel, ha sír az utcán a babakocsiban, ha összehányja a kesztyűtartót.

Mert lehet büdös a zoknim, a fingom, lehet szar napom, hisztim. Lehetek rákos, öreg, nagyseggű. Lehetek szomorú, csalódott. Szeressen a férjem.
Lehetek vén trotty, aki összeszarja magát, és még az orrát sem tudja kifújni, és szeressenek a gyerekeim.

Lehetek most csalódott és dühös, mert mindig az vagyok, ha egy férfi így bánik egy nővel, egy anya így bánik a gyerekével, és egyáltalán így bánunk egymással, mi emberek.

Csak remélhetem, hogy mindenki azt kapja majd, amit megérdemel!

Újszülött

"Anyaa! Hol vannak a képek???"
" A D-n! "
Rákészül, felemeli a kezét, kinyújtja a mutatóujját.... és elégedett mindentudó mosollyal megnyomja a D betűt a billentyűzeten.

Szabó Magda: Ki hol lakik?

Reggel az autóban a Kapitány CD-t cserélt, és kicsit mellényúlt. (Az egyszem autónk az utóbbi heteket ismét szerelőnél töltötte, kicsit összekeverednek benne ilyenkor a dolgok.) A hangszóróból egyszer csak a Házasodik a szúnyog c. dalocska szólalt meg. A gyerekeink már kinőttek az óvodáskorból, a lemez azóta is ott bújt meg a többi közt. A Vizipókot meg a Mézga Gézát már harsogták, még a NAGY és KOMOLY legidősebb testvér is kivette a füléből a Greendayt (a döbbenettől).
Délután az Alexandrát böngésztem, azon gondolkodván, hogy a negyvenezer forintra rúgó virtuális könyvespolcomról melyik kettő legyen az, amit meg tudok venni ebben a hónapban, mikor ráakadtam erre gyöngyszemre az előrendelhető ajánlatok között.
Este boldogan újságoltam a családnak a felfedezésemet...
A vacsoraasztalnál összehoztuk a verset. Szép sorban mindenkinek eszébe jutottak a régi estéken elmesélt verssorok, sőt utána még a Cinege Cipőjével, és a Három nyulakkal is megbirkóztunk!
A lelkem sírt, de rém büszke voltam.

Meleg szívvel ajánlom ezt a könyvet mindenkinek. Nagyon rég jelent meg utoljára, ideje, hogy újra kívülről fújják a gyerekek.

Korkép

Száj- és orrkarikás egészségtantanár, koszos körmökkel tépkedi a zsemléjét, miközben maga elé mered kifejezéstelen tekintettel.
Jóga a főiskola folyosóján. Elmegyek a lótuszos fejenállós mellett, belépek a mosdóba, tovább a következő helységbe. hát ott meg nyitott ajtónál pisilnek. Punci megtöröl, gatya felrángat ráérősen, aztán felemeli a lábát és rárúg egyet a tartály tetejére. Kézmosás nélkül kiviharzik.
Állok gyökerezve, meglepetéstől szólni sem tudok.
Kint a mosdóban copfos áll a tejüveg(!) ablak előtt, és kifelé bámul, nekem háttal. Amíg mosom a kezem nem mozdul.
- Nem jössz órára? - kérdezem
Semmi válasz.