Sajnálós poszt

örökreszemüvegesmaradok (néha fájdalmasan sajnálom magam emiatt)
maissajnáltammagam (szar szem hét volt, a szemnyomásom még mindig rendetlenkedik plusz a múlt héten kicsit lezúzták a bal szemmozgatós szalagjaimat vagy mit,  szerintem a szemkampókkal)
befordultamkicsit (mer a strandot se javasolják már - nabummneki jöhetanyár - na nem mintha a nagy seggem olyan épületes látvány volna)
(szóval a tiltólistára került a medencés víz is (míg tart a kezelés) a verekedés, súlymelés, repülés, stb mellé).

megyünktovábbpozitívan... majd holnaputántól
(holnap offos vagyok, még megengedett tovább sajnálni magamat).

Ha valaha nyerek az angol lottón megveszem magamnak a Balatont kilóra.

Szemügés Róza

Na.

Most, hogy így norbit és  a brexitet magam mögött hagytam és a tej még mindig egyötven, nem akarom magamra haragítani azt a kevéske, de lelkes megmaradt olvasótáborom, gondoltam már kéne valamiről beszámolni.

Az is igaz, hogy annak idején nem másnak, hanem magamnak irogattam és ma se kéne legyen másként, de nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy néhányan itt várjátok hetekig a posztot és nem jön. Annak idején én is éreztem így magam mikor még az ősidőkben Myreille blogját olvastam, meg a Senki sem Sziget-et.

Annyi száz gondolat kavarog és kavarog a fejemben és még mindig nem értem, hogy lehet negyvenöt évesen ilyen buggyant tehénnek lenni már, hogy nem tudok rendet vágni köztük.

Monnntam azuramnak is  - és le is lettem szépen cseszve “mehogy negatív vagy és valami baj van a fejeddel” mondtam neki kösz, pont erre volt szükségem... pont amikor az kéne, hogy valaki (a képzeletbeli baráton kívül) megsimogasson és megveregesse a vállamat, hogy amúgy én mindent jól csinálok és ne aggódjak már annyit.
Aztán előkerülnek a múltból azok az emlékfoszlányok, amelyek igazából azt mutatják, hogy engem frusztrálni és rugdosni kell, mert anélkül nem lépek ki a komfortzónámból. Nem tudom, hogy a férj ezt igazából tudja, ösztönösen tudja, vagy csak parasztkodik időnként, de inkább nem próbálom ezt kinyomozni, nehogy csalódás érjen.

Aztán ezzel a január végei depresszív hangulatomnak vége is lett melyben nem kevés szerepe volt a Zarás és Debenhamses leárazásoknak és a karácsonyi kocaköntös sem zavart már annyira, bár a vissza az egészséges életbe minden hétfőn elhangzott. NADE mostan megint itt a vasárnap és újult erővel nyitjuk meg a fasting app ot a telefonban.

Azért tegnap jó volt a grill lazac gnoccival és ma gammon lesz lilakáposztával és narancsszósszal.
UHHH rohadt nehéz ám úgy diétázni, hogy kurvajól főzök.


A munkámat még mindig szeretem, bár egyre nagyobb kihívások elé állít a főnököm, meg én saját magamat. Kicsit be kell húzni a féket majd így tavasz előtt, mert az sem nagyon jó, ha túl nélkülözhetetlen az ember lánya. Konkrétan nincsen senki aki bármelyik melómat megcsinálja. Pont.
Volt egy hét szabim február elején, és utána két hét kemény meló mire mindent behoztam.
Namost így elég nehéz lesz július végén két-három hétre hazalátogatni. Megbeszélhetném, hogy beállítunk egy új laptopot a rendszerrel és akkor bárhonnan dolgozhatok, de most komolyan, jó lesz az nekem?? Szerintem nem. Viszont az sem, ha végig azon aggódom, mi van és naponta húszszor felhívnak és first line supportot kell majd nyomnom miközben az új unokámat etetem.

... hogy ez mennyire fura, de komolyan...
Valahogy én elakadtam úgy harminc éves korom környékén és azóta törlődnek a szülinapok.. jó mondjuk csak az agyamból, nyilván azért rajtam nem az látszik, hogy harminc lennék.

Három látogatónk lesz májusban - anyám, öcsém meg öcsi barátnője. Mielőtt jönnek megint házpakolásos lázban égek majd aminek előjeleként  már vettem új szőnyeget és kinéztem egy fotelt meg egy állólámpát.
Anyámmal menni kell zoknicipőt (így hívja a kötött sportcipőt) venni mert elirigyelte tőlem, de neki sötétkékben kell és carbootsra is kell menni mert imád piacozni meg a Primarkba hálóingért.
Lehet, hogy elugrunk londonfalvára is - mondjuk én inkább mennék még délvidékebbre mint ahol lakunk, valami öreg pub emeletén megaludni, napközben meg erdőt járni, de nem én diktálok.

Márciusban Kőhalmi -  London Krisztiékkel, újszépautóval kirándulunk egyet én már nagyon, de nagyon várom, mert hosszú volt a tél és elég is volt a szélből és esőből.
.... és még az is lehet, hogy nyárra készen lesz a Krisztiék VITORLÁSA és majd mehetünk púposkodni és nyújtózkodni a tengerre,,, és mosmá télleg legyen nyár!
Na!
Most jól írtam egy posztot a semmiről. Megyek sonkát sütni.
Puszpá
Róza

A karácsony óta eltelt három hét röviden kifejezve egy katasztrófa volt.
Hosszabban kifejtve:
Mivel a karácsony előtti időszakot végigdolgoztuk, nekem ugye simán tripla műszak jutott a konyhában. Ezt eleinte még nem bántam. Megcsináltam a szépsütiket, megfőztem a töltött káposztát - ami idén isteni lett, találtunk magyar füstöltárut a nemzetközibótban, és nem csak azt, hanem pl. gesztenyemasszát is a férj nagy örömére.
Kissé feszített volt a tempó és úgy az ötödik konyhában töltött nap után kezdtem azt érezni, hogy mi a fenéért nem rendelünk valami szart és hagyom az egészet a francba? Mármint lévén, hogy imádjuk a rántott csirkét, miért nem veszünk két vödröt a KFC-ben és ülök én is a tévé előtt mint a többiek?

Nóriék házat kerestek egész mostanáig - tegnap végre beköltöztek egy kétszobás tök jó helyre ahol kert is van - az Olívia visszaköltözött két hónapra hozzánk, mert a lakás ahova költözik február vége felé lesz kész, meg amúgy is akart sprórolni autóra, most, hogy Exeterbe jár dolgozni kéne már a kocsi.
Na ezt mind levezényelni így év végén... hát ...

Kellett vennünk egy újabb heavy duty ruhaakasztóizét és kihozni az öreg fekete szekrényt a gardróbból - asszem ez az utolsó bútordarabunk, amit még migráncsodás idején vettünk asszem húsz kemény fontért a gumtree-n. Miután a férj kiszedte a csavarokat, nem jött szét, mert ragasztó és tipli is tartotta. Rohad erősnek éreztem magam és mondtam neki szétütöm. Ez meg is történt, de nem vártam elég ideig a bejelentésem után és az egyik felső polca rázuhant kettő lábujjára jó okot adva a férjemnek arra, hogy két hétig minden nap bűntudatot keltsen bennem "szerintem eltörött", " jó piros biztos begyulladt" , "már kékül" stb megjegyzéseivel. Akkor csak azért nem röhögtem, mer ő sírt, de amúgy vicces volt maga a helyzet... meg nekem amúgy is van egy ilyen hülye groteszk tulajdonságom, hogy röhögök más kínján... mondjuk a magamén is. Volt, hogy ültem a konyhában a leforrázott könyökömmel, és azon röhögtem sírva, hogy még mutasson valaki egy másik embert aki le tudja forrázni a könyökét.

A sütik jók lettek, a zserbó kicsit több cukrot is elbírt volna, mignont soha az életben többet nem csinálok pedig finom volt és szép.  A férj kedvéért álltam neki meglepiből mer mindig mondogatja ilyen "csak az a szép zöld gyep" stílusban, hogy milyen jó volt a régi farsangi mignon...
Mondom, f...om, legyen neked mignon.
(Amúgy szerintem ő is öregszik, egyre több ilyen hülyesége van, mint ez a mignon, meg mittomén pl. a szafaládé meg ilyen hülyeségek.)
Azért amikor a három nap konyhaműszak után, este hatkor, gyöngyöző homlokkal csurgattam a rózsaszínű cukormázat a puncsmignonokra (egyenként) újragondolva ezt az egész ötletet, meg hogy mennyire vagyok idióta -  és ő kijelentette, hogy igazából ő a csokisat...
akkor azért a pillantásomból látta, hogy ezt a mondatot nem feltétlenül kell befejeznie ha nem akarja, hogy a jó meleg cukormázba a genitáliáit mártogassam a továbbiakban...

Akkor pedig még nem tudtam, hogy a következő hétvége mégnagyobb disaster movie lesz, már legalábbis a biológiai folyamatokat tekintve. A férj amúgy is belekezdett egy jó kis influenzába karácsony után. Rendesen lázzal, hidegrázással miegymással. Az a jó kis vírus felülfertőződött egy fasza arc-homloküreg gyulladással, szóval mikor egy hét után sem volt jobban, muszáj volt őt antibiotikumra fogni. Nálunk a melóhelyen a téli hányós fosós tizedelt, én az első körben bekaptam épp az Olívia visszaköltözése utáni napon.
Értsd: Itt hegyekben állt az ágynemű, dobozok és szatyrok, a konyhában plafonig a mosatlan meg a gyerek szennyese meg a mi szennyesünk (hétvége ugye). A ház szalad, a szekrény félig szétütve, a ruháink a hálóban az ágyon, a karácsonyi díszítés félig leszedve,  anya meg fosik és hányik a klotyóban. Hát nem vígasztalt hogy a karácsonyi felkapott három kilómért már nem kell aggódnom.
Nem szeretnék túl képszerű lenni, de néha nem tudtam melyik felemet rakjam a klyotyóra és melyikkel vállaljam be az esetleges kockázatot, és elárulom időnként rosszul döntöttem... hát nem valami ladylike, de ez is én vagyok igaz, piros rúzs nélkül.
Csütörtök éjjel konkrétan a fürdőben éjszakáztam, gondoltam is hogy megágyazok a kádban. A hajnali öt órakor bekísérletezett rehidrálás - három korty víz - is úgy jött vissza azonnal ahogy lement és akkor úgy is gondoltam, hogy kész, itt a vég. Addigra közel tizenkét óra telt el egyetlen korty víz nélkül. Komolyan minden hatásvadászat nélkül - sírtam a szomjúságtól. Az első jeges kólámat kortyonként másnap 11 kor sikerült abszolválnom.
Onnantól már jöttem kifelé, de még péntek éjjel is felhúzott lábakkal éjszakáztam a kanapén, és hétfőig nem mertem fingani.


JA. Szóval boldogújév megvót. Négy nap egyetlen falat kaja nélkül. Szerencsére mivel én a felső fürdőbe zárkóztam és kitiltottam onnan a családot, valamint két napig nem nyúlltam semmihez, ők megúszták.
Mondjuk pozitív hozomány, hogy így legalább nem került túl nagy erőfeszítésbe visszatérnem a "normál" egészséges életmódomra.
A melóhelyen még most is tombol a cucc, a mamák már nem ( asszem összesen hatan kapták el ) de a kollégák sorban esnek áldozatul.
Szóval vasárnapra lettem nyolcvan százalékos, akkor nekiláttam a rámolásnak és estére rendbevágtam soraimat. Igaz, hogy így hétvégém nem volt, szóval a mai szabadnapomat tényleg pihenéssel töltöm mert kb három hete nem bírtam a lábamról leszállni.

Tervezgetem a tavaszi lakásalakítást, horgolom az unokás dolgokat - plusz kettő brand new ugye nekik még ki kell találnom valamit. Lesz egy Elizabeth-ünk Nóriéknál, a Zsófiéknál még nem tudjuk, mert nem tudnak megegyezni se fiú se lánynévben.


Februárban és Márciusban is lesz egy-egy hét szabink a férjjel közösen, mert itt ugye áprilisig kell kivenni és mindkettőnknek maradt még két hete.
Belekezdtünk az ünnepek utáni spórolásba, bár amúgy az nekünk annyira nem megy, de most az összes mindenünk benne van az kocsicserében, szóval van hova visszatömni.
Próbálom úgy tekinteni, hogy nem az új év kezdődött ennyire szarul, hanem a régi ért így véget - szóval a fost, a taknyot, a lábujjakat meg a többit még odaszámolom, így nálunk negyedikén volt újév.

Az év végi-eleji szabópetis tehát a következő:
Ha egy új projekt szarul indul, dátumozd át. (Diétánál is működik.)

Pusszancs

Megkaptam a mesémet

... avagy miért lett jó a Star Wars utolsó három része. 

Azért, mert a mese az mese.

Azért, mert amit kellett folytattak amit meg nem azt meg lezártak.

Azokért a finom utalásokért.

Azért, mert tanít, úgy mint egy jó mese. Arra, hogy mindig van vissza, hogy az fél a legjobban aki önmagától fél és hogy a dolgok sosem véglegesek, hogy mindig van remény és érdemes érte gyalogolni előre. Arra, hogy nem kell mindig azt tenni amit elvárnak tőlünk és nem kell mindig elvárni magunktól hogy azonnal tisztán lássunk. 

Azért, mert jól volt kitalálva és kitálalva. 

Azért, mert tök jók voltak a karakterek, amelyek lehetnek majd idővel olyan erősek mint az előzőek - még a mellékszereplők is mint Rose - , ha nem is nemesülnek legendává, de a legenda leszármazottaihoz mindenképpen méltóak.

...sok sok mamlasz nem érti meg, hogy más tizenöt évesen látni valamit és rajongani egy egész életen át, mint negyvenöt évesen nézni meg és hasonlítgatni.

 (Mellékszál: én pl simán ugyanúgy rajongok a régi Star Trek eredeti szériájáért, vagy az új generációért, mint akár  a Discoveryért vagy ahogyan várom a Picard sorozatot... pedig sem technikájában, sem történetvezetésében sem pedig dinamikájában nem lehet összehasonlítani ezeket... sem)

Nem gondolom hogy pl. az előzményben Jar Jar gázabb volt mint az endormackók annak idején, vagy, hogy minden szarságba ne lehetett volna az eredeti filmeknél is belekötni. Nem kellett. Úgy volt jó ahogy, felesleges túlmagyarázni és piszkálódni. Most sem kell. Nem kell megint  kérdezgetni a hülye sablonokat, hogy az űrben miért beszél mindenki angolul és hogy miért hangos a robbanás meg ilyenek - vagy pl. hogyan mászkálnak az emberek egy csillagromboló felületén amit amúgy simán megmagyarázok... 

Üljetek be, legyetek újra gyerekek és lássátok meseként. 

Mert az. Egy fantasztikusan jó mese.  Azt kell tőle várni ami. 

Hát tessék vettem a fáradságot... 

Mert írhattam volna annyit: 

CSAK

Mindenkinek toll a fülébe akinek nem tetszik és örüljetek mert nem soroltam ide  - csak gondolatban az ettől durvább tennivalókat.

Maradok Star Wars Fan (is)

Róza

...amúgy Star Wars-oldalhajtás Rogue One volt a kedvencem. Már négyszer láttam.

Mán kiöregedtem

... legalábbis a hangos ABBÁ-ból meg a kurjongatós ötvenesekből.
Inkább én már csak az ilyen üldögélős - vacsorázós - iszogatós estéket kedvelem, ABBA, Queen meg YMCA nélkül. Jó volt minden a karipartin amúgy, a Grand Hotel még mindig puccos, a kaja még mindig szemmel alig látható, de lealább finom az ital meg kb annyiba kerül hogy abból négyszer rúghatnék be gyors egymásutánban a teszkóparkolóban.

Utánajárok én ennek a mangós csirkesalátának asszem, mert úgy megennék belőle egy normál adagot egyszer.
A piros-csillogós ruha amit erre az alkalomra vettem totálisan elpazarolt pénz volt, mert úgy néztem ki benne mint a télapó zsákja.
Ettől majnem hisztérikus állapotba kerültem, de nagyon uralkodtam magamon. Felvettem hát harmadjára is a kisfeketét oszt jóvan. Ettől mondjuk nem lett annyira jó kedvem indításnak, de megerőlködtem magam és visszazavartam a hisztis picsát abba a kicsempézett pincébe és mégiscsak elmentem. Nem tett hozzá a hangulathoz az ömlő eső, a dörgés meg a kellemes tengerparti viharos szél sem.
Kissé álmososan voltam egész héten amúgy is meg valami baci levert a lábamról, szerintem annak az utóhatása alatt vagyok még éppen, még a férj méregerős kávéjával együtt is csak féltizenkettőig bírtam.

Nesztek csináltunk egy félszalonképes képet a magyar részlegről: Kriszti - Én - Patricia

Elnézést kérünk, ide csináltuk direkt a fotót, de egyikünknk se tetszik igazából én olyan képet vágok mintha beszorult volna egy fing, a Patricia aszongya neki ez az alkohol-allergiás ábrázata, a Kriszti meg sose tetszik magának hiába mondom neki, hogy ajtócsapkodós ötvenes azé ő még mindig...

Szerintük ÉN (ezt figyeld) egy igazi leghuszonegyedik századibb nő vagyok. Kriszti fogalmazta meg a Patricia meg helyeselte.
NA - tessék kérem eztet elhinni mosmár.

Itthon megint realizáltam, hogy ezeket (családot) nem lehet egyedül hagyni pár órára se... meg is mondom nekik, hogy blogra kerültetek b...meg.

1. A háromszázledes karácsonyfaégő műanyag dobozát (amit szépen összerakosgatva az összes többivel az emeleti tárolóban hagytam, hogy majd kari után oda menjen vissza minden dekor a helyére)  a mosogatóban találtam tejfölösen - kiderült, hogy a Tami abban vitte a rakottkelkáposztát a melóba tegnap.
2. A hintőporos doboz az étkezőben az asztalon volt és mellette kiszóródva némi por... gondolkoztam azon akarom e tudni azt így éjfélkor, hogy ki és mit hintőporozott az ebédlőasztalon.
3. Találtam egy fél liter kólát a klotyóban... ez már egyszer előfordult valamikor rég, de azóta sem tudtam megfejteni ezt a dolgot... a család mely tagja tartózkodhat olyan hosszan a vécében, hogy fél a kiszáradástól...

... és ahhoz meg aztán igazából Holmes képességei kellenének,  hogy mi a tojt csináltak a spagettiszedővel, mert tegnap én nem főztem és ők pizzát rendeltek. A spagettiszedő viszont a mosogatóban hánykolódott reggel...
...egy ilyen mentési akciót tudok elképzelni pl. hogy egy egér akart belefulladni a klotyóba, esetleg csak simán hátat vakart vele valaki. Azt, hogy melyik opciót preferálnám még nem döntöttem el.
Ilyesmiken filozofálok pl mosogatás közben. Néha úgy érzem magam, mint a saját filmem főszereplőjeként egy belső narráció folytonos közvetítése alatt élném a napjaim, pláne mikor egyedül vagyok...
őőő ez remélem nem tünete semminek.
Ez a belső énem kibeszél a fejemből és olykor hangosan felröhögök. Na mindegy... jól elszórakoztatom én magamat a spagettikanállal (najó ez erősen áthallásos), de legalább sose leszek egyedül.
A család lelépett, én rendet raktam és mostan nekilátok online tréningelni, utána henyélek kicsit, majd pedig főzök.
 JAH képzeljétek megjött az angol hivatalos végzettséget igazoló izém  - az ápolási tervkészítés tudományáról - nemtom bizonyítványom. Szép karácsonyi ajándék.
Huszadikára jegyünk a STAR WARS - ra és jön a kari és és...

Mindig van egy kis szar a palacsintában, most is, de remélem minden megoldódik. Az egyik fele megoldódni látszik a másik fele meg sem rajtunk múlik... Ehhh mindig a kölykök. Kis szünet kéne. Vagy kitalálni hogy hogyan nem kell aggódni.

Ó és lett egy tizenkilencliteres fazekam - végre. Miután fél Devont bejártuk a múlt héten és nem találtunk sehol nagyot, az ebayről rendelt a férj. Merugyanis az olaszoknak (brixhami éttermes banda - hosszú történet)  megígértem a töltöttkáposztát és a tizliteres nem lesz elég. Mondjuk én még otthon is mindig a nagybográcsban tettem fel mert ugye négy gyerek száz felnőtt (mer a töltöttkáposztára évről-évre egyre több jelentkező volt) ... és most se leszünk kevesebben, és legalább 12 emberes adag kell plusz másnapi maradéknak.
Jövő héten a titkos télapós ajándékozásra csinálok almáspitegolyót mer az egyszerű, karácsonyra zserbót és mézeskrémest  plusz egy meglepisütit ami titkos - hát már ha sikerül.
 A Kisztiék hoznak narancsos - viszkis roládot azt már beharangozta nekem, szóval annyit fogunk zabálni, hogy ki fogunk repedni mint a kisgömböc...

A Bali amúgy azt mondta egyszer - kedvenc idézetem: "én azért szeretem a karácsonyt, mert kint hideg van bent meleg van és van töltött káposzta"
Hát szerintem ezzel megfogta az ünnep lényegét.

Ezzel lépek, ha karácsonyig nem jönnék - akkor addig ennyi. Egyetek, pihenjetek, egyetek. Mindenkinek nyugit és egészséget. Pusszancs

Helyzetjelentés (majdnem) tőmondatokkal, többre most nincsen sajna


Feldíszítettem a házat, 99 százalékban kész.
A főnököm egyre többet puncsol.
Kitaláltam a karácsonyi menüt - és a sütiket is részletek később.
Egy hét múlva kariparti és nagy bátran piros ruhát vettem.

Nemtom miért húzták le akik, de:
A Ready Player 1 tök jóvót.
A Ghost in the Shell is.

December fémpontya a kari mellett: Star Wars

Újranéztem az In Time- ot és a Déjá Vu -t mindkettő olyan jó volt ahogy emlékeztem.

Holnap ZS kategóriás katasztrófaturizmus lesz  - Absolute Zero és Snowmageddon (közbe főzök, takarítok és csinálom az online tréningjeimet).

A legújabb unokáról már azt is tudjuk hogy lány: Elizabeth
Valahogy nem veszi be az agyam, hogy háromunokás nagyi vagyok...
Valahogy furi mikor felveszem a szegecselt csizmámat... Namindegy.
A mama az olyan, akinek vannak csirkéi és süt szilvás-hájast és van neki barna, virágos otthonkája meg kendője és nápolyiszagú a táskája.

Hamarosan Olívia jön a rántotthússal és vacsizunk és dumálunk.
Férj elment karipartira.


Puszi majd jövök.



Jaj.. el is felejtettem. A szemüge fantasztikusan jó. hetven százalékban visszakaptam az életminőségemet. A vonalak is egyenesebbek, messzijó és közeljó.
Az egy szürke kis foltocskámmal meg a kis fekete úszó pöttyökkel meg már összehaverkodtunk...

Update

Kontakt lencse már nem megoldható, legalábbis jó látáshoz nem. Ez már aztat jelenti, hogy végleg szemüveges maradok. A Bali aszonta “nemtom mit kell nyafogni, tök jól áll a szemüveg, öltöztet és csinos, én pl. jobban szeretem ha rajtad van”. 

...hát én annyira nem, de mindegy. 

Szóval rácskorrekciós-cilinderes-vékonyított-verifokális szemüge lesz és plusz egy napszemcsi ugyanilyen.  Télpapó  hozza  mert hatodikára lesz kész és egy vagyonba került, de a Bali egy pissz nélkül kifizette. 

#nagyonvárom