2014. január 1., szerda

Csöpögős évköszöntő

Lassan négy éve gyökeresen megváltoztattuk az életünket.
Büszke vagyok a férjemre, a gyerekekre és magamra.
Köszönöm, hogy kaptunk lehetőséget élni.
Köszönöm, hogy vége lett a nehéz napoknak, köszönöm a meleget, a fedelet a fejünk felett, az ételt az asztalon. Köszönöm, hogy remek gyerekeim vannak, szerető férjem, hogy anyu és öcsi meg a barátok boldogulnak ott a messzeségben. Köszönöm apunak, hogy ilyen jól segít nekem, hogy így vigyáz rám bárhol is van. Köszönöm a meg nem született gyerekemnek, hogy megmentette az életemet.

Lehet ugyan, hogy nehéz elhinni, de nincs újévi kívánságom más, minthogy maradjon minden így, ahogy most van.

Azt kívánom mindenkinek, hogy legyetek legalább ilyen boldogok, mint mi vagyunk.

10 megjegyzés:

Poszáta írta...

Kedves Rozamami!

Minden jót Nektek 2014-re! Nekem azért van egy kivánságom...sok-sok poszt tőled. :-) Üdv, Szilvi från Sverige

Sárkány írta...

Én pedig köszönöm a sok segítséget tőletek és köszönöm, hogy az írásaid mindíg elgondolkodtatnak, megríkatnak és megmosolyogtatnak és köszönöm azt is, hogy Ti is úgy éreztek, ahogy mi! Boldog új évet 2014-ben IS :)

Mami írta...


Poszátának: köszönjük, nektek is és igyekszem a posztokkal...
Sárkánynak: miért vagy te sárkány? ....Nem is vagy.
Bármiben segitünk amiben tudunk. Köszönjük a sok finom sütit. Legyen jó évetek, és teljesüljön minden álmotok.

Timi írta...

Kedves Rozamami! Kívánok sok jó sóderpartit a szeretteiddel, hogy legyen miről olvasnunk - rögtön az önzés tör elő belőlem :)- egészséget,biztonságot és sok ölelős pillanatot! Boldog új évet! :)

Névtelen írta...

Nagyon boldog új évet kívánunk mi is! Hasta la vista, baby!

Tableno

Gilda írta...

Megérdemlitek a boldogságot! További sok sikert az élethez!

L. Ilona írta...

Kedves Rozamami!
Először is így ismeretlenül szeretnék boldog új évet kívánni Neked és egész Családodnak! Előre is bocs ha kicsit hosszú leszek, de..... pár napja a határátkelőn volt egy új poszt, és az egyik kommentelő belinkelte az "összecsomagultuk az életünket" cikkedet bátorításul, ami mindent megváltoztatott bennem és a férjemben is. Régóta vártunk valami "kezdő" vagy mondjam inkább "végső" lökésre, ami elindít minket, hogy végre lépjünk ebből az iszonyú kilátástalanságból ami Magyarországon van. És a posztod végre megtette ezt, KÖSZÖNÖM! Döntöttünk, elhatároztuk, hogy eladjuk mindenünket és lépünk, mielőtt nem késő. Kisfiam idén szeptemberben kezdi az iskolát, nagyon kevésnek tűnik nekem ez a pár hónap... elég lesz-e mindenre, hogy mi is "összecsomagolhassuk" az életünket? A férjem gyógymasszőr, én jelenleg a közigazgatásban dolgozom. Nem is hallottam az "angol riviéráról" eddig - szégyellem - ahol a férjem jó eséllyel idővel a saját szakmájában dolgozhatna. Én beszélek angolul, még lányfejjel 3,5 évet éltem az USÁ-ban, de az elmúlt évben a németet kezdtük el tanulni, hátha a közeli Ausztriába mozdulhatnánk. De a posztod valahogy megnyitotta a szemem, hogy miért kínlódok egy teljesen új nyelvvel (soha nem tanultam sajnos németül), mikor beszélem az angolt és imádok amúgy is mindent ami ezzel kapcsolatos. Lehet túl sokat kérek, de tudnál nekem tanácsot adni, hogy kezdjünk bele ebbe az egészbe? Még nagyon sok mondanivalóm van, de nem akarok tolakodó lenni. Kereshetlek? Előre is köszönöm, nagyon várom válaszod, és hihetetlen az a harc, amit sikerrel megharcoltatok, őszintén gratulálok! Üdv.: Ica

Mami írta...

Szia. A rozamami5kukacgmailpontcom-ra küldj egy e-mail címet. Infot szívesen adok bármiről, de jó lenne pontosítani, miről szeretnél tudni? Milyen infok kellenének? Szóval dobj egy e-mailt, amint tudok válaszolok.

Mami írta...

..És köszi Timinek, Tablenonak, Gildának, nektek is hasonló jókat a következő nem egy, de száz évre...

Világpolgár írta...

Egy kicsit megkésve, de kívánom nektek, hogy maradjon minden úgy, ahogy most van az elkövetkező évben is!

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...