2015. augusztus 25., kedd

Álom a tizenhatodik sorban


A melóból mindig hazahozom a magazinokat. Sosem veszek, mert drágák, de amikor kidobásra ítélik a mamák, mindig elkérem ami érdekel. Házas, kertes, varrós, divat stb. 
Szeretem szépítgetni a lakást, meg amúgy is sokszor elképzelem milyen lenne az álomotthon nekem, nekünk.

Délelőtt megnézegettem a tegnapi szerzeményeimet (ezúttal házak magazint) aztán a főzés után folytattam a horgolós projektemet.
Horgoltam tovább a tizenötödik sortól, számoltam magamban a bővítést a huszonötödik sorig amikor is anyám telefonált azzal, hogy valami tánti elhunyt a világ másik felén, mi vagyunk az egyetlen örökösök és ránk hagyódott a háza meg a nyaralója. Át is küldte a képeket, megadta az ügyvéd számát, hogy időpontot egyeztessünk.

Mikor megébredtem, csak az bosszantott, hogy még mindig a tizenhatodik sornál tartok.

(Ház?
Lesz, lesz. Nem lesz, nem lesz. Jó, nem leszek álszent, persze, hogy jó lenne...
Tudat alatt biztos vágyom rá, talán csak a biztonság érzése miatt, vagy mert így szoktam meg. A poén az, hogy ha házra gondolok, vagy szűkebb értelemben otthonra, akkor nem a pécsi lakás, vagy a falusi házunk jut eszembe, nem is egy jövőbeli idealizált, elképzelt otthon.

Apám háza jelenik meg, vagyis az az otthon ahol felnőttem.)


2 megjegyzés:

Sárkány írta...

Kell

Mami írta...

Gondolom az előzőre gondoltad.
Igen kell. Jó lenne mielőbb.
Asszem kinőttem az antiszociálizmusomat.

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...