2016. április 11., hétfő

Azt gondolom nem a büntetés itt a lényeg. Nem is az, hogy mi mocskolódik be jobban: a magyar úszósport általában, vagy azok az érmek, amelyekért olyan keményen dolgoztak. A nemzetközi megítélésünkért már amúgy sem aggódnék...
Az sem fontos, hogy ki tudott róla, és az is mindegy miért sikerült eltusolni. 
Jah. Annak is oka van.

Az én kérdésem: Milyen ember az, aki életében bármikor olyat tesz, amivel szándékosan árt egy másik embernek és a tettének besorolásával (jó-rossz) tisztában is van.
(A besorolás amúgy nálam nem törvényi - rossz az, amivel bármilyen módon ártasz közvetve, vagy közvetlenül egy másik embernek. Hagyjuk most a filozófikus "cél szentesíti az eszközt" dumát, a rossz attól még rossz marad.)
Szóval megint kérdezem, lehet-e jó ember, aki egy ilyen tettet elkövet?
Nem hiszem el. 
Nem hiszem el erről az emberről, hogy jó ember. Tök mindegy mit csinált, vagy mit nem csinált azóta.
Börtönbe került, elítélték? El.
Letöltötte a büntetést? Le. 
Mondjuk ezen is lehetne vitatkozni, de nem érdekel.
Ez a törvénykezésen, az igazságszolgáltatáson számomra bőven túlmutat.

Szeretnék a fejébe látni. Szeretném látni, ahogyan a hét minden napján kínozza a lelkiismeret. Szeretném tudni, hogy megbánta, hogy minden este látja azt a lányt maga előtt, ahogyan a lány látta őket maga előtt még nagyon sokáig, talán a halála napjáig.
Tudni akarom, hogy ha tehetné - tette? megpróbálta? - százezerszer próbál megbocsátást kicsikarni azért, amit nem lehet megbocsátani. Szeretném tudni, hogy a lelke egy darabja véglegesen elveszett, mint azé a lányé. Szeretném tudni, hogy ha nem is a világ előtt, de legalább a gyerekei szemébe nézve szégyelli magát mert az a fontosabb.
Szeretném érteni, hogy miért tette?
Nem az a lényeg, hogy a törvények, az emberek, Isten, vagy a világ megbocsátja-e... hanem, hogy ő megbocsátott e magának? 

Hogy a legfőbb védelme az legyen: mindannyian hibázunk?
Jah.
Például én a múlt héten húsz deka sót tettem a süteménybe.
(...mondjuk ártani azzal is lehet az tény...)


7 megjegyzés:

Bóbita írta...

Nem. Nem. Nem. Nem. Ha őszinte lenne önmagához és válaszolhatna ezekre a kérdésekre, akkor csak nemet mondhatna. 50 év alatt nem jutott el oda, hogy nem bírja tovább a tiszta gyermeki tekinteteket, nem bírja elviselni, hogy a szülők is mennyire nagyon bíznak benne, mert ő nem érdemli meg a szeretetet, a megbecsülést, a tiszteletet, a bizalmat. És nem jutott el oda sem, hogy a lányt, az áldozatot megkeresse és térden állva, csúszva könyörögjön bocsánatért. Csak addig jutott el, hogy elfogadja a polgármester helyettesi pozíciót. Vajon hogyan lehet ezt a két - teljes embert kívánó - munkát egy időben csinálni? Elfogadni, hogy egy uszodát róla neveznek el? Hány és hány kiváló úszóról lehetett volna elnevezni?
Eddig nem volt fontos? 50 évig nem volt fontos Kissnek, hogy a becsületén mekkora folt esett? Élt vele vidáman? Most be akarja bizonyítani, hogy... Ennyire hogy tud senki lenni?

Hány és hány ilyen, vagy nagyobb mocsok van titokban!? Nemcsak az uszodában! Rettenetes, hogy az ember ennyire erkölcsi nulla!!

Mami írta...

Én is így gondolom.

Névtelen írta...

Es azoknak vajon mi van a fejeben, akik meg most is mentegetik? Sot, lekurvazzak az aldozatot, es sajnaljak szegeny "Laci bacsit", akit meghurcoltak a mediakok. Ok vajon milyen emberek?

Tableno

Hungarian Horntail írta...

Ilyen emberek voltak, vannak, lesznek mindenhol.
Nagyobb baj, hogy a hatalom ennyire kiáll mellette.
Még nagyobb baj, s a legszomorúbb, hogy a közbeszédben, a minennapos vitában mennyire nem kirívó az áldozathibáztató, nőket megvető, szexista vélemény. Hogy nem fordul el az ilyen gondolatokat a lelkében gondozó embertől mindenki. Hogy ilyen sokan vannak s ennyire elfogadott a világnézetük. Ezt iszonyat látni. :(

Mami írta...

Ahogy mondjátok. Iszonyat.
Sajnos Magyarországon általános ez a vélemény... lehet, hogy sokan nincsenek is tudatában annak, hogy ez mennyire tévút.
Hányszor hallottam már társaságban itt-ott pl. mikor egy tévésorozatban történik hasonló pl. egy szépen kiöltözött jónővel... hogy "ne menjen a napra aki nem akar leégni"... Istenem mennyire dühítő - három emberrel szemben kiállni és próbálni magyarázni, hogy mennyire nincsen igazuk. És akkor jönnek az ilyen hülyeségekkel, hogy az ő felesége-lánya-mittudoménkije bezzeg nem fog így járni.... óó úúristen.
Na mindegy, nem húzom fel magam. Faluhelyen még rosszabb a helyzet. Amikor Pécsen történt az a szörnyűség a pszichológus csajjal, akkor is hallottam élcelődést. Egyszer mikor mentősgyakorlaton voltam, riasztottak minket este a vasútállomáshoz, hogy megtámadtak egy 19 éves egyetemista lányt. Mentőorvos szájából hallottam, (szerencsére nem vele vonultam ki az esethez) "úgy kell neki, minek kószál arra ilyenkor egyedül?" Bakker az eszébe nem jutott, hogy esetleg koleszos, hogy hazafelé ment, vagy onnan jött,, eszemmegállll... Teljesen azt képzelte, anélkül, hogy bármit tudott volna róla, hogy miniruhában félrészegen grasszál az állomáson és kínálgatja magát vagy mi... Eszemmegáll.

Bóbita írta...

Hát, igen. Az ember esze megáll. De inkább elborzad iszonyodik! Mily dolgok vannak emberekben, a mélyben? Én úgy vélem nőként, hogy ha miniruhában és félrészegen kínálgatná valaki magát, akkor az az igazán férfi, A FÉRFI, aki odamegy és segítően hazakíséri, védelmet ad neki, nem használja ki a helyzetet stb. Aki nem így tesz, az mind rongy ember. Nincs az a helyzet, nem lehet az a helyzet, amiben bárkit megbecsteleníteni van felmentés, van magyarázat. Az EMBER pont efelett kezdődik.

gabor.attila írta...

A sztori folytatódik: aki nem látta, nézze meg a ma esti Fókusz Pluszt neten. Az állítólag halott áldozat, a "könnyűvérű nőcske", akinek befolyásos apja miatt lettek "meghurcolva" az elkövetők, meg koncepciós per, meg bla-bla, interjút adott a műsorban. Ebből következően nem halt meg, nem volt répázni szerető nőcske, ja és a nevelőapja cipész volt. Elmondta hogy történt. Sok pénzt adtam volna érte, hogy az interjú közben lássam mindenki Laci bácsijának pofáját... Amikor a hölgy elmesélte, hogy oda volt készítve (korabeli Postinorként) az ecetes víz, az nálam végképp verte a biztosítékot. Én 20 évre varrtam volna be az öreget meg a társait. Megdöbbentő volt a riport, pedig eddig is súlyos volt a véleményem az esetről.

Tanácsok magamnak

Írhattam volna azt is, hogy tanácsok a lányaimnak, de a gyerekek úgyse fogadják meg a szülők szavait, szóval inkább így a tizenkilenc éves ö...