2016. június 18., szombat

Mai elmélkedés

Néha előjön az az arculcsapós érzés most is.
Ez az anyának lenni dolog nemegyszer igen fárasztó.
Fárasztó már fáradtnak lenni, és rohadt unalmas is ez a fárasztóság.
Megint haragszom kicsit a nagy magyar valóságra.
Legközelebb óvatosan kell azt is gondolni, hogy "nah, ezen a héten má rosszabb se jöhet".
Túl leszünk majd rajta, de most megint telis-teli vagyok aggódással.


(A lányomék otthon nem jól vannak. Tominak nincsen többé állása, szóval nem tudjuk mi lesz, még családi kupaktanács alatt áll a dolog. Még mindig haragszom magamra, amiért hagytam őket hazamenni. Most ott állunk a berendezett albérlettel, ahova most költöztek be három hónapja erre most ez... Tehát most megint költözniük kell. Anyám közben eladta a házát, szóval az öcsémnél bútorozik ő is ha hazamegy Németből ahol nénire vigyáz. Szóval nem tudom. Körbekérdezünk állás ügyben, leginkább ittenfelé Angliában. Ha bárki tudja a nyertes lottószámokat, ne tartsa magában.)


Most megint ott vagyok, hogy üvöltenék egy réten a virágok felett egy jó nagyot.
...de amúgy jah, Hajrá Magyarok!



Megjegyzés küldése

Mai elmélkedés

...az már az öregedés jele, hogy a szemöldökömet is el tudom aludni? Öt percembe is beletelt reggel mire visszasimogattam a helyére. Hang...