2019. szeptember 29., vasárnap

...hát...

Kicsit szontyolos napjaim voltak.
Szontyol 1.
Még mindig az ebédlőben ülök, bár a főnök ígéretet tett valamiféle üvegkalicka létrehozására - nekem irodának ajtóval (mondjuk ennek örülnék, de ki tudja mi és mikor fog megtörténni).
Az egész digitális dolog miatta késik (már régen készen vagyok mindennel, de mivel ő fosik és bionytalan azt hiszi mindenki ilyen balfék).
Kicsikét elegem van abból is, hogy mindig kétszáz százalékot beletéve kell eltáncolnom neki mindent, és mikor nem ért valamit akkor kb úgy csinál, mintha ő azért nem értené mert én vagyok hülye. Egy idő óta már tudom, hogy nem. Sokszor gondoltam azt, hogy az angolom miatt érti félre a dolgokat és magamat okoltam. Még most is néha azt érzem, hogy nem magyaráztam el eléggé, vagy nem jól magyaráztam el... pl. az egész bandát ugye beregisztráltam a rendszerbe. A rendszer minenkinek adott egy ideiglenes számsoros jelszót, én pedig minenkinek kreáltam egy felhasználónevet. Kinyomtattam mindenkinek a rendszer által felajánlott kis "how to start" útmutatót rajta a felhasználónévvel és jelszóval. Ezt a paksamétát átadtam a főnöknek egy névlistával, elmagyaráztam neki, hogy ez csak egy ideiglenes jelszó, és mindenkinek meg kell változtatni az első bejelentkezéskor és hogy ezt csak a főrendszerben lehet megtenni a számítógépen. Azt is mondtam neki, mindenkinek adja ki a jelszót és a névlistán irassa alá, hogy megkapták. Ennyi lett volna.
Tegnapelőtt jött egy-két nép hozzám, hogy bejelentkeznének. Mondom ok. Itt a neved kattints rá. Ok. Hol a jelszó? JA azt nem kapott... mer a főnök aláíratta a papírt amin a felhasználónév és a jelszó volt és eltette magának egy mappába. Ahha... mondom azjó. Tudom, hogy süket meg mindent elfelejt, de én már nem kételkedem, hogy esetleg rosszul magyaráztam el. Sőt. Szájbarágósan magyarázom, sokszor le is írom neki. Régen azt gondoltam volna - nem mondtam, hogy a névlistán irassa alá... biztos elfelejtettem említeni, hogy ez ideiglenes,.... stb.
Mindegy má nem érdekel. Megyünk élesbe mikor megyünk... én addig karban tartom az ápolásinaplókat, feltöltöm a feltöltendő arhívanyagot és leszarom. Nem én vagyok a főnök. Csak eléggé idegesítő, hogy kb egy hónapja már hogy használhatnánk a rendszert, már túl is lennénk a tanulós  fázison és még mindig itt toporgunk mint a sirály az iszapban az idő meg megy.
A munkámat amúgy élvezem és szeretem, csak ezek a rohadt döcögők ne lennének, idegesít a töketlenkedés. Nagyon...
Nem tiszta még a munkaköri leírásom se és ezt se szeretem. Szeretem tudni mi az én dolgom és mi nem.
Az egész kóceráj amúgy eladó, a főnök nyugdíjba akar menni, de ezt már akarta két éve is, és bár az árát lejjebb vitte nem tudom lesz e ebből valami. Bizniszként árulja nem ingatlanként, szóval elvileg minden dolgozó biztonságban van ... egy darabig...

Szontyol 2
Aggódom. Jönnének a lányomék ide, olyan sok szar ömlik a nyakukba otthon, hogy nagyon jönnének. Csak még azt nem tudjuk hogyan. A terv az volt, hogy jövőre, de annyira egyre szarabbul mennek a dolgok, hogy egyre inkább jönnének. Próbál a Tomi munkát találni a környéken, de onnan nem egyszerű. Két ilyen kicsivel jönni se egyszerű. Elkezdeni se egyszerű. Aggódom mi lesz. Nyilván próbálunk majd segíteni, de na. Nem tudjuk, hogyan lesz - és tudom mennyire szar a bizonytalanság, volt benne részem elég.

Szontyol 3
A szemem nem javul, igaz stagnál, nem is romlik.
Láttam ma a PXE csopiban egy posztot, egy tök aranyos korombeli csaj a századik szuri után tartott tavaly és bizakodott, idénre megkapta a segítőkutyáját és két fehér botot. És mosolyog a képen. Erős vagyok én, meg szép meg okos meg minden, de hogy tudnék e mosolyogni... hát nem tudom. Mondjuk én még csak a 15-16. szurik után vagyok, de akkor is ketyeg az óra. Lesz időm feldolgozni, meg ha pozitívan állok hozzá: talán csak az egyik szemem megy rá...




... és most, jöjjön a hogyan hugyozzunk széllel szemben rovatunk....

Szedem az izület vitamint és a szem vitamint, csinálom a fizikoterapeutás hülye gyakorlatokat,  reggel iszom a zöldturmixot, nem eszem szénhidrátot = gyakorlatilag keto diétát tartok mert az a férjnek is jó - good bye Tunnocks :(  -    iszom sokat. Két hete visszaálltam az étkezési ablakomra (minden nap öt és hét között délután), ami nem könnyű, mert én ilyen etetős (feeder) emberekkel vagyok körülvéve. Nem értik, hogy nekem és a hülye nyavajámnak úgy a jó ahogyan én csinálom... A kollégáim is állandóan etetni akarnak, a férjem is... sajnálnak... hát nem vagyok megsértődve, én is sajnálom magamat. Tegnap papó hozott mekis reggeli lepényt nekem (imádom). Jó tényleg nem sok a szénhidrát benne, meg amúgy se sok az egész, de NEM eszem napközben és jó ez így.  Mindegy megettem... jólesett a törődés.
Zöldturmix és tea. Nem vagyok önkínzó, elmegyünk vacsizni mittomén... múltkor is a tésztámat befaltam és utána sticky toffee pudding-ot ettem fagyival (jó felét megkapta a férj, mert láttam, hogy sóvárog...)
Egy hónapban egyszer. NEM minden héten.

A közérzetem és az energiáim kicsattannak, csak a hardver adja fel szép lassan.... de talán így lassabban, mint amúgy...
Namindegy. Iszom a kale turmixot és várom a csodát.



Az ehavi önjutalmazásaim: egy csodás kígyómintás cipő és egy klassz NAGY táska és hozzájukszépenillős kardinnngáán (most már kettő NAGY táskám van). Mindig a kicsiket preferáltam abból van is elég... de a mappák, tárca, hotmug - mittoménmijezmagyar a teámmal ... telefonizészarokkal, plusz a sok szar amiket én minden nap mittoménmér cipelek, ahhoz tényleg lassan már az a reptéri troli kell. Amúgy is öregszem, lehet én is veszek banyatankot. Végre eléggé beőszödött ahhoz, hogy elővegyem a szép kardikat és pulcsiruháimat. Én speciel sokkal jobban szeretem az őszt és a telet, mert sokkal változatosabban és klasszabbul lehet öltözködni.. hülyevagyoktudom.

A tanulmányaim jól haladnak, eddig minden assignmentet elfogadtak, ha minden jól megy egy hónap és megvan az első hivatalos angol oklevelem.
Közben pár napja beszéltem telefonon egy londoni ügynökséggel akik kurzusokat reklámoznak az indeed -en. Kértem útmutatót meg infot és asszem januárban nekiesek a LEVEL 5 Diploma in Leadership for Health and Social care szépnevű kurzusnak. (Már új rendszerű RQF nem az NVQ de ekvivalens az NVQ LEVEL 5-tel.)
 Ez tulajdonképpen főiskola alapdiplomának (foundation degree) felel meg otthoni viszonylatban de annyira más itt az egész, hogy nem is tudom összehasonlítani. Lehet szakosodni háromfelé és én az eü intézményi felé mennék. Tök sok olyan állást látok mint pl. laboratórium középvezető, betegkordinációs középvezető, stb mittomén most ez a kettő jutott eszembe. A távolabbi cél a LEVEL 6 és 7 de azoknál általában feltétel, hogy már vezető beosztásban dolgozz, csak úgy lehet elkezdeni. Muszáj valamit tanulnom mert 1. elhülyülök, 2. toporgok 3. csak.

Na elmegyek felrángatok valami bugyit magamra és megcsinálom a turmixomat.
Pápusz



2 megjegyzés:

Marika írta...

Szeretettel kivanjuk a legjobbakat, orulunk soraidnak : a kanadai Nagyik ❤️

Mami írta...

Köszönöm édeseim. Sok puszi.

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...