Voltunk ugyi az elmúlt kedden a Warner Bros stúdióban négyesben (Olívia Tamara meg mi). Szerencsére a szemem helyrejött annyira, hogy nem volt vele nagy gondom a szemcseppezésen meg a fényvédelmen kívül.
Nem tudom pontosan átadni milyen volt a potter túra. El kell menni és meg kell nézni, a fan vagy akkor érteni fogod, ha nem, akkor nem...
Mindenesetre amikor én léptem be a kapun.. hát elég leírhatatlan volt számomra. A Gringottsban a hátam is borsózott fel le és még a hajam tövén is hangyákok szaladgáltak. Az utolsó teremben pedig a felépített Hogwarts látványa is elég leírhatatlan. Hiába is magyaráznám, napokig a hatása alatt voltam. A férj azt mondta előjegyezzük karácsonyra megint csak ketten elmegyünk mégegyszer. A szuvenírek között is elveszel, kaptam a férjtől egy deathly hallows nyakláncot, vettünk némi hűtőmágnest és kulcstartót. Szerettem volna poháralátétet keresni, de már mindenki rohadt fáradt volt és esélytelennek láttam abban a tízszobás ajántékrengetegben megtalálni. Amúgy simán vehetsz varázslósakkot is háromszázér... minden van... csak legyen lóvéd rá. Mi csak ilyen lájtosba nyomtuk, tényleg csak emléket hoztunk semmi egyebet. Szerettem volna egy H- s karácsonyi pucsit, de HETVEN fontért köszönöm inkább rajzolok magamnak.
Jól elfáradtunk a majd öt óra sétában és mire beültünk a kocsiba, hogy jövünk haza mindenki úgy megpunnyadt, hogy komolyan elgondolkoztunk rajta, hogy megállunk és alszunk inkább. Aztán végül egy pihenő, egy kávé és némi pofozkodás után mégis hazafelé takarodtunk.

A szabink amúgy tök jól telik, lustálkodunk majd elmegyünk ide-oda aztán megint lustálkodunk. Megnéztük az összes HarryPottert még az utolsó rész van ma este vissza. Papa néha maszekol, én megcsinálom az itthoni melót meg tanulok, aztán kicsikéket horgolok, aztán rakosgatom a kis bogyókat a vászonra, aztán megint elmegyünk.
Voltunk exeteri shoppingtúrán - mert amúgy is esedékes volt a gatyóka-nagyibugyi-zokni-harisnya vásárlás, mert a bugyogók megsemmisülnek a zoknik meg köddé válnak ugyebár. Papa boxerkái is voltak már inkább szoknyák az utóbbi időben mint alsógatyák. Az intim részletekről új vizekre evezve - vettem azért egy fekete kötött szoknyát is a télre való tekintettel ami mint tudjuk - is coming.

A tegnapi napunk pl. így nézett ki:
reggel a férj elment összevissza. Bevitte Olíviát a munkába, aztán megvárta ott a csomagszállítókat és felvette a harddrive-okat amiket rendelt, majd begyűjtött két laptopot és egy nagy iMac-et szerelésre. Utána meghívott reggelizni a Tobyba, ahol kifelé menet rólam leesett az új szoknyám bokáig. Életemben ilyen soha nem fordult elő velem, szerencsére kifelé történt az előtérben, de nem is mertem hátranézni, hogy az asztaloknál ülő társaságból látott e valaki. A férj nem is észlelte az eseményeket, és valamit annyira magyarázott és annyira nem figyelt kérlelő szavamra hogy álljon már meg, hogy a végén rá kellett kiabálnom... na erre már mindenki odafigyelt. Beugrottam a recepciós pultja mögé és próbáltam kiválogatni, hogy a kötött szoknyának melyik fele a felső és melyik az alja ... hát bazzeg ebbe kell valami gumi vagy gatyamadzag mer én így többet fel nem veszem.
Nagyon gyorsan faraltunk kifelé a parkolóból, hogy nehogy valaki még kijöjjön aki esetleg láthatott és most egy darabig nem akarok a Toby-ba menni.

Ezek után, hogy enyhüljön a sokkhatás  elugrottunk a hobbycraftba két gombóc fonalért majd pedig a szupermarketba nekem hajtonert és pakolást venni, végül a postára egy csomagot feladni.

Hazajöttünk és a férj nekilátott szerelni én meg összerendezgettem és újraszelektáltam a ruhásszobát, mert vettem végre egy heavy duty-s ruhaakasztót ami ötven kilót is elbír.
Most végre rendben van a gardrób.
... felhoztam a témát, csak hogy beszéljek valamit, hogy már ideje lenne meglátogatni a Gay’s Creamery-t amit a munkatársaim javasoltak, merthogyott isteni a pasty meg a fagyi. Ezt a férj bíztatásnak vette és azt javasolta, hogy akkor most...
Felkerekedtünk és elmentünk Dawlishba. Ettünk fagyit, bedobáltunk aprópénztet a kampóba, a férj kikampózott nekem egy Jessie-t meg egy flamingót, (nemtom hogy csinálja, a múltkor egy májkvazovszkit szedett ki) aztán még  üldögéltünk a vízlépcsőnél a napon, vettünk pasty-t vacsorára (nagyon bűnöset, sajtos-szalonnásat) és aztán megint hazajöttünk.
Este megnéztünk két herripottert és még mindig azon röhögtünk, ahogy állok a pub közepén a lecsúszott szoknyámmal a nagyibugyimban és kétségbeesetten forgatom a szoknyát miközben a valagam mutatom a reggeliző asztaltársaságnak...
hát volt egy élmény.... nekik...

A férj most ment el a reptérre, mert Nórimenyasszony és Ryanvőlegény ma jönnek haza a nyaralásból, ahol ugyi volt nagy lánykérés meg minden (mi már tudtuk, mert a Ryan a nyaralás előtt megkérte tőlünk a Nórit...)
Ma estére meglepetés parti lesz nekik alltogether, amihez nekem semmi kedvem mert nem változom csak jó képet vágok, de belül van egy ilyen goblinfejű, ráncos voldemort aki az emberek hülyeségeit hallgatva fintorog és inkább tömi a tésztát magába csak ne kelljen konverzálni hülyeségekről.
Az esküvőtől pláne meg előre ráz a hideg - örömanya/mother of the bride ouhhhh - az BIZTOS hogy tízkor lelépek.
... és a Nórinál bakker tutira lesz tökhintó meg unikornisménes, őbenne ugyanis együtt él egy amazon, marilyn monroe és az összes disney hercegnő. Nemtommilesz mentsetek meg. Szerencsére angliában az a szokás, hogy az esküvőt mindenki magának szervezi. Ha rajtam múlna az is a mekiben lenne. Najó nem... lehet, hogy a Breakwater Bistroig elmennék.


NA. Most csinálok mégegy teát magamnak és megpróbálom megjavítani azt a rohadt szoknyát... ami leesett a bokámra... értitek... még mindig nem tértem magamhoz.



Toldalék: ma reggel felmentem a kedvenc webshopponba (mer van egy ilyen rossz szokásom reggelente, szerintem a tea hozza ki vagy  nemtom) és olyan őszi kollekció érkezett, hogy hozatok a férjjel repülősót, mert megfogadtam, hogy csizmán kívül semmiruhát nemveszek  karácsonyelőttig...