Télikert-sirató

... a boldogságomba egy kis üröm vegyült most. Olyan tök jól éreztem magam az új "irodámban", hogy a sors megirigyelte és most ülhetek a zajos, huzatos, sötét és büdös ebédlősarokban. A főni ugyanis tök új és menő télikertbútorokat rendelt - én kis hülye azt hittem, hogy kis részben az én kedvemért is, mert a régiek már szétesőben voltak és nem is voltak kényelmesek. Hehhh, mit képzeltem én kis naív idióta.
Hétfőn meg is érkeztek a bútorok és mikor szerdán mentem dolgozni a szar szemszuri után, közölte, hogy akkor jó volna ha most beköltöznék az ebédlőbe és inkább ott dolgozgatnék. Először csak nem értettem, de aztán már igen...
Amikor a Neisha jött ma reggel, mondtam neki, hogy nem megyünk ki együtt dolgozni oda többet mert a főnök szerint csak rendetlenségnek tűnünk ott. A főnök azt mondta "én ilyet nem mondtam" én meg azt válaszoltam, hogy nem, nem mondtál, de tudom és azt is montam neki lent a reggeli riport közben mindenki előtt, hogy "jobban ismerlek mint te saját magadat"
... erre csak elvonult sértődöttem a riport után,  felszegett fejjel és ritkán beszélünk. Szerintem nem tetszett neki, hogy a szemébe mondtam.


Szarul esett, mert ez olyan érzés, hogy ahhoz elég jó voltam, hogy a régi törött-szakadt-szaron irodáskodjak, de már az új bútorhoz nem vagyok elég jó... "merhogy akkor a lányok kijönnek hozzám, és majd ott fognak üldögélni, meg pletykálni, és összerendetlenkedik az ülőpárnákat (!!!!!).... " és még ilyen hülye kifogásokkal jött elő... én hülye meg még segítettem bútort keresni neki akciósat online, mert még ahhoz sem ért. Meg amúgy mijazhogy a munkatársaim összerendetlenkednek... basszus mindenki kurva keményen dolgozik... talán nem érdemelnek meg tíz perc nyugit a télikertben?? Nooormáális???? Hát a tököm tele vele.

Nincsen már szép világos, zöldre néző, sokablakos, csendesnyugis, napfényes télikertem.

Lehet, hogy amúgy a szokottnál érzékenyebb vagyok most. Kicsit elfáradtam ezen a nyáron, tanulok is sokat és mostmár tényleg kijár nekem a szabi.
 Mindennek a miértjét hatvanszor kell elmondanom a főnöknek, az összes emailemet KINYOMTATJA nemtom miért, közben meg mindenkit lecsesz, hogy ne nyomtassanak ötnél több beteglistát vagy folyadéklapot... ezért pl minden másnap minden elfogy és úrja nyomtatni kell. És vizezi a zabkását, közben meg júliusban bekapcsolja a fűtést mikor az összes ablak nyitva van.
Beállítottam a jelszavakat és a felhasználóneveket az új rendszerhez, mindent testreszabtam a cloudban, beállítottam az ápolási tervet úgy, hogy nekünk a legjobb legyen. Két hete szkennelem a fontos doksikat és töltöm fel, tök szép képeket csináltam a mamókról-papókról a borítóoldalhoz. Rendelem a gyógyszereket, írom az emaileket, tréninget szervezek, csinálom az online ágynyilvántartást. Csinálom az inkontinencia vizsgálatokat, pelenkarecepteket írok, rendelek. Közben szerelem a nyomtatót, számítógépet, audiogépelek mert a ‘titkárnő’ nem hallja a diktafont (persze mert süket mint a főnök) intézem a főnök nővérregisztrációját mert a titkárnőnek túl sok a dolga (nem, csak fingja nincsen).
Rendbetartom a számítógépeket, törlök, rendszerezek. Beállítottam a Cgate backup drive-okat mert CQC követelmény lett az is idéntől. Nyomtatom a beteganyagot, meetingre megyek a mentális team-mel (külön a Neishát és engem kértek). Most még megrendelem a tokokat a tabletekhez (amiket együtt vettünk meg- elmentem vele, mert ahhoz sem ért) meg az állványt és a dokkoló egységet, holnap egyeztetek a karbantartónkkal, hogy mekkora polc kell és hova. Használati útmutatókat készítek az új rendszerhez, hogy egyszerűbb legyen mindenkinek, de főleg neki.
...nem, nem várok érte érmet és virágot és nem nem vagyok sztár, ez a dolgom ezt vállaltam és szeretem csinálni. Csak aszittem, hogy ...

... de nem, nem vagyok elég jó a télikert új bútorához...
Még ahhoz sem.

Hát nézzetek hülyének, de ez kurva szarul esett. Mert mindig azt hiszem, hogy mindenki érdeme szerint... és még mindig elhiszem azt a baromságot, hogy jóért jót meg ilyenek... és azt hiszem, hogy nem ezt érdemlem és sokkal jobb és több vagyok ennél. És nagyon sajnálom, hogy ha ezt a főnök még mindig nem látja... most én vagyok szomorkodós, de hosszútávon neki lesz szar...
és...ez tényleg tök piti hülyeség, meg túlérzékeny vagyok és a főnököm mindig is önző volt meg baromi sznob, de most egy hülye, kétszinű segg is lett a szememben.
Nem törődik az senkivel se, csak magával és nekem ettől már tökre elment a kedvem ma mindentől.
Megcsinálom a sulijaimat amiket elterveztem és aztán lelépek. Addig meg ülök a büdös, huzatos, sötét ebédlőben a sarokban.
A legrosszabb az egészben, hogy ma hozott egy elosztót - mert tegnap kihúztam a falból az ebédlő sarokpolc lámpáját, hogy a laptopot be tudjam dugni - és azt mondta, hogy azért hozott elosztót, hogy a lámpa is mehessen, hogy jobban lássak... de nem azért. Azért mert ha a polc nem világít, akkor nem látszanak a szar nippek meg kristályok és az ebédlő sem elég puccos...
és nem... nem vagyok negatív. Csak átlátok rajta.
Sajnos jobban is mint szeretnék.

Hülye vagyok, hogy itt ülök éjfél után  és ilyeneken nyígok.
Picsogás helyett inkább meg kéne vennem azt a marksisparksi leopárdmintás kardigánt.

Félegy van. Jóéjt.
Róza