2014. május 5., hétfő

Mire képesek az angol tudósok...

...már az idétlen statisztikákon kívül.


Ma a Daybreakben (reggeli műsor) imádkozó sáskát láttam 3D-s szemüvegben. A newcastle-i egyetem tudósai vizsgálják így a sáskák térlátását. Megosztanám veletek a látványt:



5 megjegyzés:

Poszáta írta...

Szuper jók a sáskák, de annak még jobban örülök, hogy már 4 napja minden napra jut bejegyzés! Szuper! :-)

Mami írta...

Igyekszem. Erősen igyekszem. Írnivaló lenne, csak mire időm jutna sokszor elfelejtem mit is akartam megírni. Most a telefonomba jegyzetelek napközben. Ennél a jegyzetnél ennyi volt: mantis 3D.
:)

Poszáta írta...

Én életemben először neked írtam kommentet...és ez nem változott azóta sem. Nagyon szeretem olvasni amiket írsz! A svéd tanulásnál is segített pl. az egyik írásod, amikor elmesélted, hogy majdnem két év eltelt mire megértetted a körülötted lévőket, mire a tévéműsort is, mire meg mertél szólalni...Amikor olvastam, tök jó érzés volt,és adott egy újabb lendületet, hogy ne adjam fel, mert nekem is sikerülhet, aki nem kezdtem el 6 hónap után folyékonyan beszélni, mint sok csoporttársam a suliban. Júliusban letelik a két év, szóval most megyek és görnyedek még a könyveim felett egy kicsit. :-) Minden jót nektek!Üdv, Szilvi

Mami írta...

Mindenki eljut arra a szintre amikor nyelvileg integrálódik. Emiatt ne aggódj. Nekem főleg az volt a bajom, hogy egyszerűen nem vagyok hajlandó rosszul beszélni. Ez egy ilyen frusztrációm nekem, igencsak hátráltatott. A férjem letojja ezeket, mondta mindig ahogy eszébe jutott. Mostanra sok dolog rosszul rögzült emiatt nála és nehezen tud a helyesre áttérni. Én meg inkább nem beszéltem amíg nem tudtam azt- és úgy mondani, ahogyan akartam.
Ma már nem zavar annyira, ha valamit nem jól mondok, megértik. Viszont rá van parancsolva a munkatársaimra, hogy javítsanak ki. Lelkesen segítenek. Írok majd a közeljövőben erröl is.
És örülök, hogy szereted a firkáimat.

Aggie írta...

Elképesztőek ezek az angolok...
Valaki azt mondta nekem a héten, hogy nincsenek is nagy koponyák ott, de hát mégis...

Még egy hete sincs, hogy megtaláltam a blogodat, megállás nélkül olvastam az elejétől kezdve, mondhatom: függővé váltam.

Köszönöm.

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...