2015. július 21., kedd

Mai elmélkedés

Mostmár teljesen biztos, hogy a teremtő ég alatt különleges emberekként láttuk meg a napvilágot. 
A felmerülő kérdést, miszerint ebből következőleg nem hétköznapiak a gondjaink sem, vagy a felbukkanó extrém dolgaink visszahatólag determinálják egyediségünket még próbálom megválaszolni.
Az biztos, hogy valaki megint szart dobál a szélbe ami a ház mellett fúj.

Ki hallott már olyat, hogy semmi baja az autónak, (ezt négy szerelő és a márkaszerviz állítja), mi mégis halljuk a buborékolást és nem a gyomrunk csinálja?
(Szelepek, sapkák, tömítések csere, termosztát rendben. Víz nem forr, nem lesz kevesebb. Motor rendben (kaszkád reagens stb. megvolt. Légtelenítés-újratöltés megvolt, kontrasztanyagos vizsgálat mittudomén, még száz másik dolog... )

Szív, fúj, benntart, buborékol, kipufog... Azt gondoltam, valami gyomorrontás, de viccet félretéve - megy rendesen, húznak a lovak, nem lett gyengébb.

Csak fura úgy kabriósromantikázni, hogy a kocsi belebuborog a naplementébe...
Jobb híjján röhögünk rajta és várunk.
A férj most dombnak felfelé parkol a legutolsó tanács szerint. Holnap megint megy kocsiklinikára, hátha végre egyetlen nagy fingban, vagy böffben kijön az egész...komolyan érzek kényszert, hogy megütögessem a púpját, hátha úgy könnyebben menne...

Bakker pont most akartuk lecserélni.




Nincsenek megjegyzések:

Na

Elhatároztam tegnap este, hogy ma reggel a bloggal kezdek. Nem mentegetőzöm, de megerősödött bennem az egyik tulajdonságom irritáló mivolta,...