2014. június 18., szerda

Olívia 2014
Olívia pár napja befejezte a GCSE vizsgáit, tegnap volt az utolsó napja, legalábbis ebben a formában, mert megy tovább a 6th form-ba (ez az emelt szint), de az már kicsit másik világ.
Már írtam néhányszor, hogy az iskolai szokások és tradíciók egész mások. 
Vannak amik nagyon tetszenek nekünk, és vannak amik kevésbé. Összességében viszont az én támogatásomat azzal nyerték el, hogy a felesleges majomparádék teljesen hiányoznak, valamint, hogy elsősorban a gyereket mint embert kezelik, és nem mint eminenst vagy idiótát. 
Furcsa volt megszokni, hogy ez az ország egyfelől borzasztó konzervatív, másfelől meg nagyon nyitott is egyben. 
Például:
Az iskolákban kötelező az egyenruha, egyforma szigorúan meghatározott stb., az órarendek időbeosztása mindenhol egyforma, nagyon beszigorítanak a vizsgák, tesztek írásakor. 
Ugyanakkor a film világnapján az összes tanár beöltözött Vadernek, Harry Potternek, Mary Poppinsnak, voltak horrorfigurák a jó öreg Freddie pl. Aznap filmes vetélkedők voltak, sok filmvetítés (művészfilmek is). Az irodalom világnapján ugyanez (dráma- vígjátékszereplőkkel, költőkkel, írókkal.
Könyvbemutatók voltak, felolvasások.
Hogy zajlik egy ünnep? A gyerekeket dolgoztatják a témában. Rajzokkal, szobrokkal, akármivel. Csinálnak belőle az aulában egy kiállítást már néhány nappal előtte. A ünnep reggelén assembly (gyűlés), ekkor korábban kell menni 15 perccel. Ott felhívják a gyerekek figyelmét, hogy aznap milyen nap van, mire emlékeznek, vagy mit ünnepelnek. Ennyi. Éppen elég. Egyetlen gyereknek sem kellett sosem mondani, hogy a poppy (pipacsvirág) mit jelképez itt, és kényszeríteni sem kell őket, hogy tegyék fel, mindenki büszkén viseli hetekig a megemlékezés idején.

A végzősök utolsó napján vicces és komoly díjakat osztanak ki, pl. Miss Dizzy, Miss Happy, Miss Smileyface, Miss Grumpy, Miss Late, Miss Mouth, fiúknak Mr Sport, Mr Geek, Mr Rockstar, ezek a viccesek. Komoly pl. Miss Math, Miss History, Miss English, stb, ezek vannak fiúban is ugyanúgy, rengeteg díjazott van. 
Olívia lett Miss Art, erre nagyon büszkék vagyunk. Két másikra is jelölték a Miss Dizzy-re és a Miss Late-re. Mesélte a gyerek, hogy mikor a Miss Late kategóriát bemondták, a Mr. Pemrise (a matektanára, jó szigorú, nemmellesleg az iskola biztonsági szolgálatának feje) elkezdett kiabálni, hogy "Olivia...Olivia" , mert az ő órájáról folyton elkésett. Jah, a dijjakkal 5 fontos vásárlási utalvány jár, amit könyvre lehet elkölteni. (Tami pár év múltán sok díjra esélyes lesz, de a Miss Make Up és a Miss Mouth benne lesz tutira.)
Emellett persze fényképezkednek, selfieznek a tanárokkal, egymással. 
Aláíratják az évkönyvet, beszélgetnek, sírnak. Nem kerítenek neki nagy feneket, csak megpróbálják emlékezetessé tenni valójában is, nem csak külsőségekkel.
Ma este pedig prom vacsora és bál, tradició szerint az egyik egyszerű, de tengerparti szállodában, ahol a Nórié is volt. Ennek költségvetése ruhával együtt alatta van egy magyarországi közepes étteremben 10 főre fizetendő ballagási vacsorának. És ez a gyereknek szól, nem a rokonságnak.

Szerintem ez sokkal emberközelibb, könnyebb, és nem utolsósorban olcsóbb, mint melegben ácsorogva, hatvanadszor hallgatva ugyanazt a beszédet, elénekelve minden évben ugyanazt a két nótát unjuk halálra mi is, meg a gyerek is. Ugyanazok az unalomig sztárolt kölykök kapják ugyanazokat a könyveket jutalomként, amit aztán a következő papírgyűjtésen betesznek az öcsi szatyrába.
Egy valag pénz megy el virágra, ajándékra, étteremre, vagy házi vendéglátásra ami nem lenne baj, csak a gyerek nem annyira élvezi az esetek nagytöbbségében. Az ajándékokkal amiket kap, kb. nullszaldósra jön ki, mondjuk mint egy eskűvő, de ha teher az egész, akkor meg minek?

A magyarországi rendszerben nem boldogultunk. Sem én sem a lányok. Totál el voltunk nyomva, főleg Olívia a nem átlagos hozzáálásával, a különleges gondolkodásmódjával. Tami túl harsány volt, túl kíváncsi, Nóra szintén. A nagylány meg túl érzékeny, de ő idővel legyűrte magában, és keresztbe megette őket.

Az itteni oktatási rendszer sem tökéletes. Messze nem.
Ha viszont szülői szemmel nézem a legfontosabb, hogy sokkal inkább megadatik, hogy nyíltan lehessek büszke a gyerekeimre. Nekik meg megadatik, hogy büszkék lehessenek magukra.
Ez fontosabb, mint minden tudás.



Nóra 2012




7 megjegyzés:

Christine írta...

Gyönyörűek a lányok! :-)

Névtelen írta...

Gratulálok a csajokhoz :)
Amit a sulirl írsz, mindig kifejezett érdeklődéssel olvasom és hallgatja a férjem, akinek fel szoktam olvasni.
Mára már egyértelmű, hogy a mi csajszinknak is az angol oktatási forma lesz a nyerő.
Írj még sokat! :)

nezzazegfele - HÁ-ról

Aggie írta...

Gratulálok, nagyon szépek a lányok!

Én tegnap 5-re vittem a gyereket az iskolába, 6-tól az igazgatói évzárót hallgattuk 7.15-ig. 7.15-től a gyerekek az összes iskolai padot elrámolták. 7.30-tól műsort adtak a szülőknek. 8.00-kor az osztályfőnök kiosztotta (végre) a bizonyítványokat, 9-ig tolongtunk, hogy szót tudjunk váltani a tanítókkal, egy köszönet erejéig.
9.15-volt, mire hazaértünk. Na, ez egy magyar évzáró. Értelme?....

Törekszünk kifelé...

Timi írta...

Azt hiszem nem tudok hozzászólást elküldeni :(

Mami írta...

Timi! Ez átjött. Mi a baj?

Timi írta...

Két egymást követő napon, két- két alkalommal próbáltam meg ennél a bejegyzésnél kommentelni, de sosem ment el. Valamilyen hibára hivatkozott és hogy sorry, már dolgoznak rajt. Akkor ezek szerint már megjavult :) Gratulálok a leányzóknak/ leányzókhoz! Tök jó hogy nincs agyon nyújtva ez a téma. Nálunk egész délelőttös ceremónia az évzáró, Istentisztelettel egybekötve. Vontatott és hosszú, senki sem élvezi.

Névtelen írta...

Kb. 2 hete volt az öcsém ballagása. Nem tartott túl sokáig, szerencsére. Amellett, hogy büszkén néztem a nagyfiút, fülsértő volt hallgatni a kórust és furcsa volt az igazgató mindenkit erőltetett jópofasággal bemutató szövege. Valahogy mégis megható volt az egész...

Amit a poppy-ról írtál. Szóval mondják nekik is, mi az, csak máshogy, mint nálunk a kokárdát. Indirekt rávezetés :).
Zöldeketbeszélek

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...